Szezon van. Mármint – talán a karácsony és újév közötti néhány nap kivételével – mindig van olyan vállalkozás, aminek szezonja van. És ilyenkor a kisvállalkozások, az egyszemélyes hadseregként kitartó egyéni vállalkozók igyekeznek a lehető legtöbb ügyfelet kiszolgálni, a lehető legnagyobb bevételre szert tenni. Nem azért, mert kapzsik. Hanem mert ebből élnek. És mivel a vállalkozás természeténél fogva mindig bizonytalan egy kicsit (vagy nagyon), szezonban nagyon-nagyon sokat kell dolgozni. Februárban a kereskedők Valentin-napoznak, a kézművesek már kezdik a húsvéti vásárokra a raktárkészletet legyártani, a fodrászok még álmukban is szalagavatós frizurákat fésülnek. És szezon lesz az év minden egyes napján… valakinek.
A nehézséget az jelenti, hogy egy mikro- vagy kisvállalkozásban “magad uram, ha szolgád nincs”.
A jellemzően kevés pénzből működő, aprócska cégekben mindenki sokféle funkciót lát el. Reggel beszerző, délben értékesítő, este pénzügyes. A női vállalkozókra jellemző, hogy a délután 4 és este 9 közötti időszakban a családot látják el, utána pedig kezdődik az éjszakai műszak: marketing, könyvelés vagy bármi, amit csöndben lehet csinálni.
Nem csoda, hogy sokan kiégnek a vezetők, vállalkozástulajdonosok közül. Nemcsak a nagyon kis vállalkozásokban, hanem az picit nagyobb, 40 fő alatti cégeknél is. Az elmúlt két év extrém bizonytalansága, a jelenlegi gazdasági kihívások mind afelé mutatnak, hogy a vezetők túl sokat kell vállaljanak magukra.
Pedig náluk van az aranytojást tojó tyúk, és arra vigyázni kell.
Csakhogy könnyű eltéveszteni, mi is “tojja az aranytojást”. A mikrovállalkozók biztosan rávágják, hogy maga a vállalkozás. Pedig egyetlen vállalkozás se működhet emberek nélkül, és ebbe maga a túlterhelt vezető is beletartozik. Az a bizonyos tyúkocska, ami biztosítja a megélhetést, a vezető és a csapat többi tagja. Ha pedig ők túl fáradtak, kiégnek, megroppannak a rengeteg munkában, az a vállalkozás egészét fenyegeti.
Az aranytojást tojó tyúkot se tolnánk be a sütőbe. Egyszer-egyszer, amikor kampánymunka van és nagyon nagy a hajtás, érthető, ha egy vállalkozó a szó legszorosabb értelmében éjjel-nappal dolgozik. Azaz magasra tekeri a lángot, és közben azt kockáztatja, hogy grillcsirke lesz belőle. Egy-egy nagy munka után bizony kijárna pár nap pihenés, lehűlés. A kisvállalkozások többségében azonban nagyon ritkán jut ilyen, a tulajdonos-vezetőknek különösen nem.
Hosszú távon ez nem fenntartható.
Nem véletlen, hogy a vállalkozók között sok a stresszbetegség minden formája. Ha megkérdezzük vállalkozó ismerőseinket, mi a sikerük titka, azt mondják, a vállalkozásuk eredményességére kell koncentrálniuk. Ha valami rosszul megy, még többet kell dolgozniuk, ha valahol elakadás van, akár az ebédről, alvásról, barátokról is lemondva kell még nagyobb tempót diktálni. Mert számukra a jövő záloga a vállalkozás: ebből kell kitermelni a gyerekcipőre, fűtésre vagy akár egy családi nyaralásra valót. És ennek a megtakarításaiból kell majd élni idős korban is.
Így aztán nagyon gyakran a vállalkozók, elsősorban az egyéni vagy néhány fős csapattal rendelkező cégek magukat grillezik. Télen, amikor még kevésbé indulunk neki kirándulni, pihenni, amikor a gyerekek is naponta iskolában vannak, még inkább igaz ez. A vállalkozói lét nem elsősorban a szabadságról szól, hanem arról, hogy azt csináljuk, amit szeretünk – de abból nagyon-nagyon sokat.
Ha tehát jól akarsz vállalkozni 2022-ben – vagy szeretnél vigyázni vállalkozó barátaidra -, érdemes ezen gondolkodni: hogyan lehet megtalálni az időbeli egyensúlyt? Hogyan biztosítható elegendő pihenés, feltöltődés… azért, hogy a vállalkozás is jól mehessen?
Tudom, február van, és ilyenkor még korainak tűnik ezen gondolkodni. De talán mégis most kellene beírni a naptárba az első baráti bográcsozást, néhány mozizást vagy csak hetente két-három nagy, jóleső sétát. Legyen ez az az év, amikor grillezel – és nem grilleződsz.
Hüvös Ágnes – Cégvezető
CarsonGrey Üzletfejlesztő Kft.
1011 Budapest, Szalag u 19
+36 30 239 5471
hello@karsonconsulting.hu
Olvass bele legújabb magazinunkba!