Ázsia az egyik kedvenc úticélom, de Thaiföld ezidáig mindig kimaradt. Túl turistásnak képzeltem magamban. Aztán egy-két eredeti hangvételű útibeszámoló elolvasása után kezdett érdekelni a keleti varázsa. Bangkok az ellentétek különös városa: az arany csillogása a paloták épületeinél, a buddhista templomok falain és a mindent szürkévé varázsló szmog, mely egyfajta állandó misztikus ködben tartja a várost.
Kezdem hát az elején, miért is tartottam jó döntésnek, hogy több évnyi ázsiai barangolás után végre Thaiföldöt és első megállóként fővárosát, Bangkokot választottam úticélul: Bangkokban van a világ egyik legkiterjedtebb kínai városrésze. A kereskedő városrész közepén sikerült szállást foglalni, mely közlekedés szempontjából igencsak jó ötletnek bizonyult, bár igaz, hogy a szállodai szobának nem volt ablaka, pontosabban, volt csak egy műfű-függöny takarta, de ez ott, az állandóan lüktető és zajos város közepén inkább előny volt, mint hátrány. A több emeletnyi magasságba már csak az utcák zajának monoton duruzsolása jut el, mely – hihetetlen – de még nyugtató is lehet az egész napos vibrálás után.
A szállodában még egy érdekes momentum fogadott: már a recepción figyelmeztettek, hogy dohányozni es duriant bevinni a szobákban tilos. Durian egy Délkelet-Ázsiából származó tüskés külsejű gyümölcs, állítólag az egyetlen gyümölcs, amit a tigris is elfogyaszt. Belül cikkelyes és elég különleges vaníliás, savanykás íze van. Pénzbírsággal járhat, ha meglátják a szállodai szobádban. Mivel többször ettem már, sejtettem, hogy miért bánnak ily mostohán ezzel a gyümölccsel, de azért rákérdeztem. A gyümölcs illata olyan erős és sokak számára konkrétan elviselhetetlenül büdös, hogy az egész hotelt belengné, ha nem kerülne tiltó listára. Titokban bevinni pedig képtelenség, a rothadás szaga (amely egyébként azt mutatja, hogy a gyümölcs elég érett a fogyasztásra) összetéveszthetetlen. Persze rögtön a szálloda bejáratánál az utcán árulták… szóval nagy volt a kísértés.
Bangkok legnagyobb látványossága, amire minden turista kíváncsi, a Királyi Palota. 2016-ban hosszú uralkodás után hunyt el, IX. Ráma, Bhumibol Adulyadej, Thaiföld királya. A thaiföldiek százezrei zarándokoltak, hogy búcsút vegyenek a felravatalozott királytól. A tömeges búcsúztatók okán a gyászév alatt többször lezárták a Királyi Palota egyes részeit a turisták elől. Az egy év letelt és a palota újból zavartalanul nyitva áll. Érdemes reggel odalátogatni, mert a későbbi órákban már olyan tömeg van, hogy sem egy fotót nem lehet zavartalanul készíteni, sem pedig a gyönyörű Buddha szobrokat és az aranyban csillogó épületeket ámulattal csodálni.
A Királyi Palota és a Smaragd Buddha temploma látogatásánál bizonyos öltözködési szabályt be kell tartani és egyébként a buddhista templomokban, az úgynevezett Wat-ban mindenütt: vállat takaró öltözet, hölgyeknél térdet takaró szoknya elfogadott, valamint férfiaknál, nőknél a bokát takaró nadrág. Érdemes betartani a szabályokat, mert ottjártamkor több embert is visszaküldtek az „öltözőbe”, ahol a megszabott öltözékért már fizetned kell. Javaslatom, hogy vagy papucsban, vagy könnyen ledobható lábbeliben indulj el várost nézni, mert sok buddhista templomba, a cipő levétele után juthatsz csak be.
Elbúcsúzva a Királyi Palota fergeteges színes világától majd elhaladva a palotát körülvevő hosszú fehér falú kerítés mentén Bangkok következő csodájához érünk, a fekvő Buddha óriási, titokzatos alakjához, mely annyira lenyűgöző, hogy egy külön írással szeretnék adózni neki.
D’Angel
Olvass bele legújabb magazinunkba!