Hodász Hajni Szatmárnémetiből indult és bejárta Indonéziát, hogy varázslatos életre keltse a helyi éttermek, kávézók, szállodák falát. Hogy miért vásárolt tengeri sünt a piacon, mi az a tempeh, miért fotózták a muszlim esküvőn, és hogy milyen egy hétméteres indonéz sziget, erről is mesélt nekünk.
Kolozsváron a Képzőművészetin grafikát végeztél. Majd megszerezted a bachelor fokozatot és Pestre költöztél, hogy megcsináld a mesteri fokozatot tervező grafikán. Hogy kerültél Balira és hogy alakult ki a művészi tevékenységed?
Pesten pár ismerősöm készült Thaiföldre és úgy gondoltam, csatlakozom. Recepciósként kezdtem el ott dolgozni és észrevettem, hogy kreatívkodással jól lehet pénzt keresni és van rá igény. Facebook csoportokban posztoltam magam és megismertem egy tehetős thai üzletembert is, aki beajánlgatott hotel- és, étterem- vagy kávézó tulajdonosoknak. Elkezdtem rajzolni, szigetről-szigetre mentem, fesztiválokon is dolgoztam. Majd megismertem egy dél-afrikai lányt, akivel elhatároztuk, hogy elmegyünk Indonéziába. Még Kambodzsában megismerkedtem márciusban egy tajvani fiúval, Chennel. Júliusban egy dél-kelet ázsiai úton volt és eljött Indonéziába egy hónapra segíteni nekem, de úgy, hogy ő nem tudott rajzolni, de megtanítottam. Sok inspirációt nyertem az utazással, különböző látószögeket ismertem meg. Számos sziget van és minden városkában más-más művészettel foglalkoznak: egyikben falat festenek, másikban fát faragnak. Sokat tanultam a helyiektől.
Az étkezésedet magad oldottad meg Indonéziában, és miket ettél?
Halakat, polipot, tengeri sünt, kagylót ettem, spenótszerű zöldségeket vásároltam be a helyi piacon pár száz forintért. Apálykor mi magunk szedtünk kagylót és készítettük el. Ha festékekért, ecsetért kellett mennem egy munkához, akkor a megrendelő adott egy privát sofőrt hajóval és elhajóztunk anyagért. Ilyenkor a piacon magamnak is vásároltam, kókuszt, papayát, az ún. snake fruit-ot, dragon fruit-ot, mert ezek shake-nek nagyon finomak. A kedvenc ételem a tempeh, amely szójaszelet zöldséggel, csak simán meg kell sütni, mint a grillsajtot. Helyi specialitás az urap-urap, amely párolt zöldség kókuszreszelékkel. A mogyorókrém, a mogyoróvaj nagyon népszerű ott. Házi készítésű, azzal párolnak, főznek zöldségeket.
Sokat használnak búzacsírát is. A tradicionális konyhát én nem annyira szerettem, mert minden nagyon csípős és olajos, hiszen pálmaolajat használnak mindenhez. Indonéziában rengeteg sziget van, rengeteg apró falu, és a tradicionális ételeket mindig mindenhol másképp készítik, nincsenek szabályok.
Megismerkedtél helyiekkel is, milyen élményeid voltak?
Ha nem dolgoztam, elmentem a tengerpartra. Motor nélkül nagyon nehéz érvényesülni, de valakihez mindig becsatlakoztam és vele töltöttem a napot. Kaliforniai, kolumbiai szörfösökkel, ausztrálokkal, németekkel, dél-amerikaiakkal. Attól függően, hol volt jó a széljárás, oda mentek, és velük mentem. Sok emberrel megismerkedtem, máig tartom velük a kapcsolatot. Mikor, például fájt a fogam, egy amerikai srác átvitt egy másik szigetre fogorvoshoz. Elég drága az élet, ha külföldi vagy és fehér, mert minden tízszeresébe kerül, ezért nehéz érvényesülni.
Kután megismerkedtem egy sráccal, aki meghívott a testvére esküvőjére. A családjától kaptam tradicionális muszlim ruhát, hiszen mindenki muszlim népviseletben volt. Az esküvő előtt hagyomány szerint elmentünk az erdőbe és zenélés közben körbejárt egy pohár, amelyben rizsbort, illetve pálmabort ittunk közösen.
Az esküvő az utcán kezdődött, felvonult a násznép kb. másfél órán keresztül, majd fantával és kólával locsolták az ifjú párt, akiken erős smink volt, fehér arcot, vörös
szájat festettek nekik. Utána egy szerény szertartás következett fogadással. Minden család hoz ételt ilyenkor, a nők a fejükön egyensúlyozzák a nagy tálakat. Kézzel esznek, bambusz- és banánlevélen vannak az ételek svédasztalos elrendezésben. Sokan lefényképeztek engem, mert egyedüli fehér lány voltam, amelynek sokan örültek, de voltak, akik megvetően néztek, mert nem örülnek a buléknak (ez a fehér ember helyi megnevezése).
Érdekesség még, hogy vannak olyan pici szigetek, a nevük Secret Gilies, amelyek csak 7-10 m hosszúak, és pár pálmafa meg napágy található rajtuk. Ha búvárkodik az ember, része lehet a csodálaton tengeri világban és a gyönyörű korallzátonyok látványában. Az egyik hostel, például a munkámért egy egynapos túrával fizetett, ahol megnézhettem ezeket a kis szigeteket
és búvárkodhattam.
Olvass bele legújabb magazinunkba!