A mangalica napjainkra már magyar jelképpé vált, a magyar vidék túlélésének szimbólumává, egyedüli magyar eredetű őshonos sertésfajtánk. Legmagasabb minőséget a magyar vidéken, a közepes családi gazdaságokban tudja produkálni és innen indult el a világhírnév útján is.
A mangalica a XIX. század elején került be és terjedt el Magyarországon, az 1810-es években a korabeli beszámolók már, mint közönséges fajtáról írtak. A XX. század elején a magyar vidék kedvenc – és egyes időszakokban kizárólagos – sertése volt, mintegy 100 éven keresztül európai hírt és rangot jelentett a magyar sertéstenyésztésnek.
A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete 1994-ben alakult újjá az akkoriban már alig 130 mangalica koca tenyésztésének újjászervezésére, a fajta genetikai bázisainak megőrzésére. A fajta elmúlt évtizedekben végbement újjászületése, a közel 10 000 darabos kocalétszáma, a világ legjobb gasztronómusai által méltatott termékei, a hazai és nemzetközi karriert és elismertséget adott a fajtának. A tartási és tenyésztési körülmények egyszerűsége, jó zsírtermelő-képessége a maga idejében világhírűvé tette.
Az egészséges táplálkozás részévé vált
Kiváló élvezeti értéke miatt különleges igények kielégítésére alkalmas. A magas zsírsavtartalom, a megfelelő omega-6 és omega-3 zsírsavarány, valamint a mangalica húsban levő antioxidánsok szerepet játszhatnak a koleszterin és egyes zsírsavak aterogén hatásának ellensúlyozásában. De a hús számos más komponense is rendelkezik humán táplálkozás-élettani szempontból kiemelt jelentőséggel, hiszen a hús a legfontosabb forrása számos mikroelemnek és vitaminnak.
Gasztronómiai világsiker
A mangalicát sokáig csupán zsírsertésnek tekintették, mivel ez a sertésfajta háromszor tovább él, mint egy hússertés, és ez idő alatt bőre alatt nagyon magas zsírtartalmú szalonnát növeszt. A mangalicasertés életmódja és természetes táplálkozása miatt nagyüzemi mennyiségben nem tenyészthető, így húsának és szalonnájának is különleges zamata van. A nagyobb zsírtartalom finom eloszlással párosul, húsa lédús, ezért nemcsak szalonnája különleges, de ízletes pecsenyék, steak jellegű sültek és szalámifélék alapanyagaként is kiváló.
Spanyolországi sonkakészítők fedezték fel, hogy a mangalicahús ideális a hosszan tartó, levegőn való érleléshez, s ez ugyanaz az eljárás, ahogy a világhírű ibériai sonka készül. A mangalicasertés sonkája akár három és fél évig érhet, megőrizve nedves és rugalmas textúráját, intenzív, mélyvörös színét és sajátos ízét. Az érlelés során a bőre alatti szalonnazsír lágyan beivódik a húsába, így az nem szárad ki, szaftos és zamatos marad, és különleges ínyenc termékek készülhetnek belőle. A magas zsírtartalom miatt a mangalicából előállított szárított termékek hosszú ideig tárolhatók, így az ízek zamatosabbá válnak anélkül, hogy a hús elveszítené a nedvességtartalmát.
Érlelt húsa mellett a mangalicát friss húsáért is szeretik: vöröses, krémes, fehér zsírfoltokkal határolt, amely már 32 °C-on olvad. A göndör szőrű disznót a csúcsgasztronómia is felfedezte, egyre több sztárszakács konyhájában megtalálható, sokan a Kobe húshoz hasonlítják, és az ázsiai konyhákban is egyre gyakrabban használják a mangalica friss húsát olyan hagyományos ételekben, mint a tipikus koreai fogásnak számító bulgogi, a japán konyhában népszerű tonkatsu (rántott szelet), vagy sukiyaki, amelyben a mangalica friss húsát nabemono (párolt) stílusban készítik el.
Forrás:
Agrármarketing Centrum (x)
Olvass bele legújabb magazinunkba!