Mivel foglalkozik egy életvezetési tanácsadó?
Ez egy segítő szakma, voltaképpen egy irányított beszélgetés, melynek során a hozzám fordulók nehézségein dolgozunk. Különböző eszközök és módszerek segítségével, értő támogató figyelemmel, de leginkább professzionális kérdezéstechnikával. Azokat az életvezetési elakadásokat kutatom fel és segítek megoldani, amelyek nehézséget gördítenek a célok, sikerek, az önmegvalósítások útjába. Gondolok itt egy szeretett személy elvesztésére vagy éppen munkahelyi akadályokra, esetleg párkapcsolati nézeteltérésekre.
Milyen hasznos tanácsokkal tud segíteni olvasóinknak a koronavírus miatt kialakult helyzetben?
A jelenlegi élethelyzetünkben fokozott terhelés nehezedik ránk, hiszen többségünk élete teljesen megváltozott. Otthon vagyunk együtt. Ami egyrészről nagyon jó, de hatalmas teher is számunkra. Hiszen apró gyermekek futkosnak a lakásban, akiket imádunk, de épp határidős munkánk van. Vagy épp házi feladat megírásában igényelnék a segítségünket. És akkor ugyanúgy ott van a mindennapi helytállás szülőként, munkavállalóként.
Igyekezzünk bevonni gyermekeinket is a munkába! Dicsérjük őket, hogy mennyire ügyesek, hogy már ebben is tudnak nekünk segíteni. Ha pozitívan motiváljuk őket, értékesnek, különlegesnek tartják majd magukat. Nem kell nagy dologokra gondolni. Például pakolja el a játékokat a szobájában, ha már elég idős hozzá. De az apróbb gyermekeket is megkérhetjük hasonló feladatokra, hiszen egy család vagyunk. És mikor fog jobb alkalom adódni az összetartozás érzés erősítésére? Aminek, a munkamegosztás is része. Kialakíthatunk egy napi rutint, akár fel is írva, hogy kinek mi a feladata.
De a legfontosabb, hogy mindezt szeretetben tegyük, és hassa át a harmónia. Tudom mindenki vágyik arra, hogy vége legyen a járványnak és, hogy visszakaphassa a régi életét. De álljunk csak meg egy pillanatra és gondoljunk a régi életünkre: tényleg olyan jó volt a nagy rohanás? Tényleg volt időnk beszélgetni egymással? Oda figyelni gyermekünk leckéjére vagy éppen megkérdezni, hogy mi volt aznap a suliban? Most lelassult a világ pihenésre kényszerít minket: hogy jobban figyeljünk egymásra és
a szeretteinkre. Nem is olyan nehéz… ugye?
Nagyon sokan elvesztették munkájukat, ami miatt létbizonytalanságban élnek napról-napra. Hogyan lehet feldolgozni a munka és ez által a biztos megélhetés elvesztését?
Ez a helyzet nagyon nehéz mindnyájunknak. Az anyagi nehézségek akkora terhet nyomnak az emberre, hogy itt minden erőnkre szükség van. Értem ez alatt most egymás érzelmi támogatását is. Ebben a helyzetben teljesen átalakul az életünk, más prioritási sorrendet állítunk fel. Ám a kétségbeesés szélén is erősnek kell lennünk, hogy ezt is át tudjuk vészelni még pedig együtt.
Nagyon fontos a család az otthon melege ilyenkor. Hiszen megéltünk egy veszteséget, amikor elvesztettük a munkánkat. Tetézi a helyzetet, ha a munkáltató mondott fel, hiszen megfordulhat bennünk a kérdés: nem vagyok elég jó? Miért tette ezt? (Még ha tudjuk is, hogy nem volt más választása.) Mi lesz velünk? Mi lesz a családommal? Különösen a családfenntartókra (legtöbbször az apára, férfira) száll ez a nyomás. Csak tetézi az önmarcangoló érzést, ha nincs tartalékunk, ha csak hónapról hónapra éltünk.
Gondoljunk vissza az életünk eddigi nehéz élethelyzeteire: mi adott akkor erőt nekünk? Hogyan tudtunk felállni? Milyen erősségeink, jó tulajdonságaink vannak? Fontos most egy biztos háttér, a család, akire számíthatunk, aki támogat minket, ebből tudunk erőt meríteni.
A félelem sokunk életébe beférkőzött. Mit tehetünk, hogy félelmeinket csökkentsük, és ismét megtaláljuk lelki békénket?
A félelem egy lehangoló érzés, ami a járvány előtt is volt a napi életünkben. Sokan aggódtunk akár csak a napi rutinok miatt is. Legyenek azok az otthoni teendők, egy határidős munka, vagy a kicsik óvodai-iskolai kötelezettségei – még sorolhatnám. A mostani félelem alkalmat ad arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Tudatosan figyeljünk önmagunkra tegyük fel magunknak a kérdést, mit tanít meg nekem ez az élethelyzet? Mire kell jobban oda figyelnem?
A kialakult helyzetben próbáljunk a jelenre összpontosítani! Ne a múltban kutassunk, vagy a jövőtől rettegjünk: ezek csak felőrölnek minket. És csak azt vesszük észre, hogy elszalasztjuk az értékes pillanatokat, amik ott vannak előttünk. Gyermekeink kacagása, iskolai teljesítménye vagy egy-egy sikerélmény a konyhában, netán a párunk ölelése. Éljük meg ezeket a pillanatokat, hiszen ezeknek ereje van.
Csak gondolj bele Kedves Olvasó: mikor volt időd magadra? Mikor volt egy kis énidőd? Amikor csak magaddal foglalkoztál, amikor teljesen kikapcsoltál és töltekeztél. Most van időnk. Lelassul a világ és arra kényszerít minket, hogy álljunk meg és értékeljük azt, amink van. És hogy mink van? A családunk és a szeretteink. Kell ennél több? Adjunk hálát azért, amink van és ne arra gondoljunk, amink nincs. Legyünk hálásak az apró dolgokért, a jelen pillanat nyugalmáért.
Selmeczi Márta
Kommunikációs szakember, életvezetési tanácsadó, gyászcsoportvezető, író
További érdekes cikkekért lapozz bele magazinunkba:
Olvass bele legújabb magazinunkba!