Amikor a 17. század elején a pestisjárvány miatt szinte megállt az élet, több mint egy évre bezártak a londoni színházak is. Az orvostudomány fejletlensége miatt akkoriban még nem tudtak hatásosan védekezni a járvány ellen, de azt tudták, hogy a betegség veszélyesen ragályos. A településeket és a fertőzöttek otthonait lezárták, és sokan vonultak a négy fal közé, hogy a lehetőségeikhez mérten elszigeteljék magukat a külvilágtól. Így tett William Shakespeare is, aki a kényszerű elvonulás idején írta meg a világ drámairodalmának egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Lear királyt.
„Üstökén ragadd meg a percet.”
(Shakespeare)
Végigkísérte a járvány az egész életét
Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja feltehetően 1564. április 23-án született egy angliai városkában. A családban ő volt a harmadik, és egyúttal a legidősebb életben maradt fiú. Már csecsemőként szerencsésen túlélte a pestis egyik pusztítását: 1564 nyarán ugyanis egy komolyabb járvány tombolt szülővárosában, Stratford-upon-Avonban, amiben a település lakosságának körülbelül az egynegyede meghalt.
William Shakespeare kamaszként számos történetet hallott az „apokaliptikus eseményről” és rengeteget imádkozott a helyi templomban az elhunyt városlakók lelki üdvösségéért.Apja, a jómódú John Shakespeare mellett kivette a részét a járvány pusztítása utáni helyreállításában, és sokszor segítette a város szegényeit. Fiatalon, 19 éves korában kezdte el hivatásos színészi karrierjét Londonban, ahol íróként is tevékenykedett. Évekkel később résztulajdonosa lett a Lordkamarás Emberei nevű színtársulatnak.
Az életét végigkísérő pestisjárványok később is fenyegetést jelentettek számára.
A korabeli doktorok akkor még nem tudhatták, hogy a betegséget a fertőzött patkánybolhák terjesztik, így a járvány újra és újra kitört. Leginkább a tavaszi vagy nyári hónapokban, a színházak csúcsidényében tetőzött, ami miatt a hatóságok – a mai szabályrendhez hasonlóan – betiltották a tömeges rendezvényeket, összejöveteleket, társasági programokat.
Bezártak a színházak, az emberek karanténba vonultak
Miután a színházat a 16-17. században gyakran a bujaság, a züllés és az erkölcstelenség melegágyának tartották a korabeli hatóságok, ezért bármilyen járvány esetén az elsők között zárták be a nyilvánosság elől.
A csapások oka a bűn, a bűn oka pedig a színjáték”– fogalmazta meg egy korabeli prédikátor és a legtöbben ezt a nézetet vallották.
Míg 1603 és 1613 között Shakespeare írói karrierje szárnyalt és erre az időszakra esett költészetének és drámaírói munkásságának egyik legtermékenyebb szakasza, addig a pestis megpróbált mindig „közbeszólni”.
Ekkoriban nyílt meg Angliában az első olyan színház, melyet színészek építtettek színészek számára, de éppen ezekben az években volt kénytelen a Globe – és más londoni színházak is – összesen 78 hónapra bezárni a járványok miatt.A színjátszásra és a könyvkiadásra sötét évek köszöntöttek. A színészek más munka után néztek, a színházak pedig tönkrementek vagy vándortársulatként folytatták munkájukat.
A fellelhető dokumentumok tanúsága szerint Shakespeare ekkorra már elegendő vagyont gyűjtött össze ahhoz, hogy házat vásároljon London Blackfriars nevű negyedében, szemben a templommal. Számos történelmi forrás szerint ide vonult vissza a pestis idején, ahol hasznosan töltötte az idejét és alkotói munkássága is termékenynek bizonyult; az érzelmek árnyalatai és filozófiai felvetések is egyre inkább megjelentek a műveiben.
A járvány visszhangjai a Lear királyban
Néhány kutató előtt még ma is kérdéses, hogy Shakespeare vajon tényleg ebben az időszakban írhatta-e a Lear királyt, amely végül az egyik leghíresebb és legösszetettebb tragédiájaként lett ismert. Számos feljegyzés és történelmi esemény erre utal, kezdve a járvány kitörésétől a bemutatás időpontjáig.
Az irodalomtörténészek szerint a mű valamikor 1603 és 1606 között keletkezhetett, és először 1608-ban quatro (negyedrét) formában adták ki, majd az 1623-as első fólio kiadásban is megjelent.
Azt tudjuk, hogy a darabot 1606-ban, karácsony után mutatták be először, mégpedig I. Jakab angol király előtt– mutatott rá James Shapiro színháztörténész. – Az ezt megelőző hosszú időszakban Londonban pestisjárvány pusztított, ami miatt az összes londoni színház bezárt, így Shakespeare sok más színészhez hasonlóan kénytelen volt otthon maradni.
Hozzátette: nehéz nem hallani a járvány visszhangjait a Lear királyban, amely vitathatatlanul a „legsötétebb tragédia”, amit Shakespeare valaha is megírt: elhagyatott utcák, zárt üzletek, kóborló kutyák, vörös kereszttel jelölt házak és templomi harangok végtelen zúgása jelenik meg benne.
James Shapiro szerint mindez erősen befolyásolhatta a drámaírót,
aki a széthulló család és a gyermeki hálátlanság megrázó történetén túl a világban szembeálló gonosz és jó szinte kozmikussá felnagyított harcát ábrázolja a művében.
Egy olyan tragédiát vetett papírra, amely „a kizökkent idő, a sarkaiból kifordult világ félelmetes látomása, ahol jó, rossz egyaránt elbukik”.
Számos művében megjelenik a pestis
Ráadásul nem kizárólag a Lear király az egyetlen alkotás, amelyben Shakespeare utal a pestisre vagy a járványra. Noha írásaiban nem mindig találhatunk erre való közvetlen hivatkozást, mégis elrejtette történeteiben ezt az életét végigkísérő eseményt.
Ott van például a Rómeó és Júliában, ahol a hírnököt a járvány karanténba kényszeríti és ezért nem érkezik meg a hír Rómeóhoz, hogy Júlia csak eljátszotta a halálát– emlékeztetett James Shapiro. – A pestis megjelenik Shakespeare legellentmondásosabb darabjában, az Athéni Timonban, de a Szeget szeggel vígjátékban is.
A szakember szerint érdemes még ennél is korábbra visszautazni az időben, ha a karanténban töltött időszakot vizsgáljuk.
Már 1592 júniusában, Shakespeare karrierje kezdetén is közel hat hónapra bezárták a színházakat egy pestisjárvány miatt.Ebben a fél éves periódusban a drámaíró két elbeszélő költeményt is kiadott: az erotikus témájú Vénusz és Adoniszt (Venus and Adonis), és a Lucretia meggyalázását (The Rape of Lucrece). Ahogy James Shapiro rámutat, valójában a járvány miatt karanténba kényszerült Shakespeare-nek valahol itt indult a világirodalmi örökséggé lett munkássága, amelybe beletartozik a Rómeó és Júlia, valamint a Machbeth, vagyis az angol „dalnok” legjobb művei.
Forrás:origo.hu
Olvass bele legújabb magazinunkba!