Advent a karácsonyra való lelki felkészülés, a Krisztusra várakozás ünnepe. Ehhez megállásra, elcsendesedésre van szükség. Ennek a befelé vezető útnak két szimbolikus megjelenítésével találkozhatunk. Az egyik az adventi koszorú és a reggeli közös éneklések, a másik az adventi spirál ünnep, amely egy csodálatos mélységű ráhangolódás az ünnepre.
A padlóra fenyőágakból formált óriási spirált készítenek, a spirálon aranyszínű kartonból készült csillagok vannak elhelyezve.
A fenyőág-spirál közepén egy nagyobb gyertya ég egy kék terítőn. Mellette egy szál liliom vagy rózsa.
A helyiség be van sötétítve, csak ez az egyetlen gyertya világít. Mindenki egy almába dugott gyertyát kap, és egyenként végigjárja az utat a spirál közepéig. A megtalált közös lángnál mindenki meggyújthatja a saját fényét, és kihozhatja a többieknek, az égő kis gyertyát visszafelé jövet elhelyezi a spirálon a csillagok valamelyikére.
Azaz nem rejti el magának, hanem odaadja a közösségnek, hogy ezáltal egyre melegebb és világosabb legyen. Mindez különleges szimbolikája annak a folyamatnak, amikor először egyénekké válunk a tanulás, gondolkodás által, később képességeinket a közösség rendelkezésére bocsátjuk.
Ez a kétirányú mozgás (befelé, kifelé) kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiek fényéhez tesszük, hogy része legyen a közös fénynek.
Fotó: http://waldorf-csillagosveny.hu/
Olvass bele magazinunkba is:
Olvass bele legújabb magazinunkba!