Kult
Amikor eltalál Ámor nyila
  • 2021. október 18.

Pokorny Lia sanzonestjét azoknak ajánljuk, akik már átestek azon a bizonyos veszedelmes kóron, illetve azoknak, akik éppen jelenleg is elszenvedői. Fedezzük fel együtt ezen a csodás zenés esten a szerelem ezernyi árnyalatát. Hiszen van reménytelen szerelem, tiltott szerelem, ábrándos szerelem, bosszúszomjas szerelem, érzéki szerelem, bűnös szerelem, sőt, állítólag igaz szerelem is – bár erről megoszlanak a vélemények.

A Liason című sanzonestet hatalmas sikerrel mutatták be szeptemberben a Centrál Színházban, és mivel egy szempillantás alatt lelkes rajongókká váltunk, erről beszélgettünk a művésznővel.

Hogyan és mikor született meg benned a sanzonest ötlete?

Néha az ember nem tudja, hogy miért az történik, ami, és miért úgy, ahogy. Van, hogy éppen rossz dolgok terelnek arrafelé, amit éppen csinálnunk kell. Rá kellett jönnöm, hogy néha sorsszerűen történnek a dolgok.

Történt ugyanis, hogy 3 évvel ezelőtt, 4 hónapra elment a hangom. Totál kétségbeestem, mert elmaradtak előadások, vagy ha el nem is maradt, akkor mikroporttal kellett játszanom. Orvostól – orvosig jártam, nem tudtam, hogy mit csináljak. Úgy nézett ki, hogy operálni kell, szteroidokat kellett kapnom és antibiotikumokat.

Elmentem egy pancsakarma tisztítókúrára, – ez egy hagyományos indiai tisztítókúra, amely általában 21 napig tart és az Ayurveda egyik legfontosabb részét képezi – ami már két hét alatt gyakorlatilag az egyik részét rendbe tette a hangomnak.

A másik részét, egy csodálatos hangképző tanár, Sziki Ági hozta helyre. Ő az, aki gyakorlatilag a nulláról elkezdett ismét felépíteni, onnan kezdve, hogy hogyan veszem a levegőt, és mi történik ott bent, amikor az ember hangot ad, stb…Rendkívül izgalmas volt az egész folyamat. Ő mondta nekem egyszer, hogy: Fogsz te még énekelni! Akkor ez még hihetetlennek tűnt, mondtam is neki, hogy dehogy fogok! De ő teljes határozottsággal megerősítette: Hidd el, hogy fogsz.

Aztán egyszer csak egy szép nap reggelén azzal ébredtem, hogy sanzont szeretnék énekelni. Egyszerűen azt éreztem, hogy tudom, hogy hogyan kell csinálni. Biztos voltam benne, nem volt semmi kérdés bennem. Elkezdtem magamban tervezgetni, akkor még csak egy utazó verziót, de amikor Puskás Tamás ezt meghallotta, azt mondta, hogy neki ez kell a Centrál Színházba.

Már akkor pontosan tudtam, hogy mi lesz a dalválogatás szempontja, és hamarosan el is kezdtünk dolgozni rajta Zöldi Gergő dramaturg barátommal. Gergő írta meg a mese részeket, és az összes többi szöveget magam írtam, a saját gondolataimat és érzéseimet vittem bele.

Az est folyamán a szerelem a központi téma. A Te életedben mennyire játszik fontos szerepet?

A szerelem, mindent befolyásol az életemben. Azt gondolom, hogy egy párkapcsolaton keresztül lehet a legjobban fejlődni. Néha az ember keserű tapasztalatokat szerez, vagy épp mennyben van a boldogságtól. Tulajdonképpen ez a szerelemben levés a leges-legfontosabb tükör számunkra. Így tanulhatunk és fejlődhetünk, vagy akár rá is jöhetünk különböző lelki folyamatokra és egy csomó mindenre magunkkal kapcsolatban. Tulajdonképpen a szerelmeink segítenek hozzá, hogy azzá váljunk, akik vagyunk.

Ebben az érzelmi és dalkavalkádban, a fantasztikus harmonikaművész, Babicsek Bernát a partnered, aki hangok és hangulatok millióit képes előcsalogatni a hangszeréből. Hogyan esett rá a választás?

A harmonika a kedvenc hangszerem és egyszerűen zsigerileg azt éreztem, hogy nagyon passzol a lelkemhez, a hangomhoz, a szenvedélyességemhez. Tudtam Bernátról, hogy nem csak színész, hanem zenész is, ráadásul harmonikán játszik, ami tulajdonképpen egy csodálatos kombináció az est szempontjából. Amikor először beszéltem vele telefonon, már akkor éreztem, hogy működni fog a kémia kettőnk között, mert ugyanazzal a szenvedéllyel tud dolgozni, ugyanazzal a tűzzel, mint én és ugyanolyan kérlelhetetlenül tudja belevetni magát a munkába, ahogy én is. A munka során hamar kialakult közöttünk egy csodálatos összhang, egyfajta lélek kapcsolat a mérhetetlen tisztelet mellett.

Milyen visszajelzéseket kaptál a premier után?

Érdekes, mert a premier estéjén, a színpadon nem érzékeltem annyira erősnek a nézők reakcióját, ezért picit meg is ijedtem, de aztán, miután sorban jöttek gratulációk, akkor megnyugodtam. Ezek szerint átment a mondanivalóm.

Abban hiszek, hogy ez a sanzon est, gyógyítani is képes és én magam is gyógyulok miközben játszom, miközben átélem. A pillanat, amikor összekapcsolódunk a nézőkkel, – akik az este folyamán azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül ezekkel az érzéseikkel, és, hogy ez mással is megtörténik, – az olyan jó. De a férfiakat is megmozgatja érzelmileg, hiszen ők is ugyanolyan esendők, tele vannak érzelemmel, sőt, egyáltalán nem baj, hogy ki is tudják mutatni. Ezek nagyon fontos üzenetei a sanzonestnek.

Olvass bele magazinunkba is: