Életmód
Önállóságra nevelés – a szülők legnagyobb önismereti útja
  • 2021. június 10.

Az önállóságra nevelés életkori sajátosságai mellett számos más tényezőt is érdemes figyelembe vennünk akkor, amikor tanítjuk gyermekünket. Sokszor ugyanis inkább gátlói (ha csak szeretetből is), mintsem segítői vagyunk a folyamatnak. – vallja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu.

„A gyermekek 0-6 éves korban, az úgynevezett abszorbeáló lélek időszakában vannak, amikor egy „belső program” vezéreli, hajtja őket előre az önállóság felé vezető úton”

– mondja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus. Úgy véli, a szülők feladata ebben a folyamatban az, hogy támogassák a kicsik törekvéseit: óvják őket, amikor arra van szükségük, és megcsinálják helyettük, amikor azt igénylik, közben folyamatosan mintát adunk.

Meglátása szerint a gyermek azonban csak akkor képes elsajátítani az önállóság felé vezető út egy-egy lépését, amikor készen áll rá és azt fogja magáénak tudni, ami éppen érdekli őt, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartja a mintaadást is, hiszen hogyan tudnánk megtanítani neki bármi olyat, amit mi magunk se úgy csinálunk, ahogy tőle szeretnénk elvárni?

Montessori ebben is segít

„A gyermeknevelés a szülők legnagyobb önismereti útja, aminek során újra és újra szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy ha valami nem megy, először nekünk kell változtatnunk”

– magyarázza a szakértő, hozzátéve, Maria Montessori megfigyelései sokat segíthetnek, iránymutató lehet például az, hogy megállapította a gyermekek úgynevezett érzékeny periódusait. Ezt két viselkedésformából ismerhetjük fel: a gyermek valamit rengetegszer csinál, magas ismétlésszámmal végzi (pl. mindig ledobja az ételt; állandóan lyukakba nyúlkál, stb.) vagy elmélyülten dolgozik valamin, koncentrál, kizárja a külvilágot (pl. a cipzár felhúzásával bíbelődik).

Szabályok nélkül nem megy

A gyermekek alapvetően belső szabályok szerint működnek és mi is pontosan ezek miatt tudunk megbízni bennük. A szabályrendszer kialakítása azonban elengedhetetlen az önállóságra neveléshez, ez pedig minden esetben személyre szabott. Természetesen vannak azonban olyan kérdések, amelyek mentén tudatosan haladva megkaphatjuk a saját válaszainkat.

Öt dolgot érdemes megfogadnunk az önállóságra neveléssel kapcsolatban.
  • Nem segítünk, csak amikor kéri.
  • Nem beszélünk (tanítási helyzetben), csak amikor kell.
  • Nem elkényeztetjük, hanem támogatjuk.
  • Szigor helyett közös, életszerű szabályokat hozunk.
  • Megbízunk a gyermekünkben, elhisszük róla, hogy képes rá, hiszen csak így tudjuk őt önállóságra, s egyben gondolkodóvá nevelni.

Olvass bele a magazinunkba is: