Napelemes Balaton retró – Nosztalgia az élet közepén

Írta: Kincses Andi
Borítókép: Ulmann Kornél – Fortepan

Két hónap múlva negyven éves leszek és ahogy rohamléptekkel közelítek e kerek szám felé – az A oldal utolsó centijeit tépkedve – arra döbbentem rá, hogy milyen hatalmasra hizlalta magát bennem a nosztalgia. Régi fényképalbumokat nézegetek, antik “vaterán” megveszem bontatlanul a súrolóport (BIP 16,50 Ft), amivel nagymamám a 80-as években fürdetés előtt kisuvickolta a kádat (és hangulatjavítóként suvickolok minden este én is), karcos CD-kből túrom elő tinédzserkori életem morzsáit, a tavaszi, nyári,
őszi péntek délutánokon húzok le a telekre, felhívom a messze sodródott barátokat, a legjobban a saját ágyamban alszom, és vágyom visszatérni gyerekkorom kedves helyeire.

Mézeskalácsház – panelből

Egy éve a Dunakanyarba tervezett ártatlan kirándulás is múltidézésbe torkollott, amikor is a fiammal és két lízingelt vendég gyerekkel, tetemes roller és kerékpár arzenállal felvonultunk a Váci gyorsra. Abban a pillanatban azonban, hogy a vonatrádió bemondta a Dunakeszi megállót, mint aki megbokrosodott kiadtam a parancsot: „Sátorfát fel, leszállunk!” Szerencsére ezek a kölykök még meglehetősen szófogadó jószágok, pillanatok alatt a kora tavaszi pusztaságban találtuk magunkat, ahonnan némi kerékpározás után eljutottunk a 35 éve nem látott panelházakhoz, ahol életem első 6 évét töltöttem. Anyukám telefonos forródróton navigált el a Barátság utcába és a szürke barátságtalan lakótelepi tizenegy emeletes hasábra úgy néztem fel, mintha legalábbis mézeskalács házikó lenne. Felkapaszkodtunk a hatodik emeletre, ahol bizonyos Rudolfné neve díszelgett bizalomgerjesztően a régi csengőnkön.

Az ártatlan gyermek tekinteteknek köszönhetően kedvesen beinvitált a lakásába és a három kis seregélyt azonnal megkínálta a karácsonyról megmaradt édességgel. Míg ők tekintélyes pusztítást végeztek a szaloncukor hadosztályokban, én bejárhattam a régi tereket Rudolfné elbeszéléseit hallgatva az azóta eltelt 35 év telepi eseményeiről.

Semmihez nem fogható érzés volt kinézni az akkori szobám ablakán és befogadni a szántóföldek és a Duna szélén húzódó nyárfasor látványát, leülni kicsit a nappaliban, ahol első születésnapomon anyukám fölém hajolva segített elfújni a gyertyát. Ugyanaz a tejüveg volt még mindig a nappalit és étkezőt elválasztó ajtóban, és amikor benyitottam a kamrába (leánykori nevén: apám szerelő kuckójába): megláttam az általa készített polcrendszert és sufni lámpát is. Időutazás volt a javából, rengeteg emlék suhant át rajtam azon a napon.

Ezt az élményt követően a hittérítők magabiztosságával szórtam az ismerőseim között az igét, hogy aki csak teheti kéredzkedjen be életének fontos helyszíneire. Üljön vissza az osztályterembe ahhoz a padhoz, ahol lázasan írta a zöld asztallapra a témazáró előtt a puskát, másszon be a nagyszülei eladott telkére, ahol a legszebb nyarakat töltötte. Mert szükség van a változhatatlan, tudatalattiból előbukkanó, egyre távolodó gyermekkor és ifjúkor érintésére!

Nyaralóból okos otthon

A napokban kaptam a telefont aputól, hogy véglegesedtek a tervek, és nagy lelkesedéssel hadarta el a kenesei házunk felújításának tervezett stációit és megvalósítási elemeit.

„Kislányom, a kőházikó, amelyet nagyapád szinte a két kezével épített nemsokára kétszintes passzívház lesz! Megemeljük a falakat, építünk egy plusz emeletet és a teljes tetőt napelemekkel fogjuk borítani. A víz nagy részét majd az ezekből gyűjtött napenergiával fogjuk melegíteni, ebből lesz a fűtés, sőt mi több, bevezetem oda Alexát is, hogy egyetlen parancsszóra díszkivilágítás legyen a házban miközben rengenek a falak az ACDC-től! Ja és térfigyelő kamerarendszer is lesz, így a telefonunkról tudunk majd a kertünkben ugrándozó mókusok után kémkedni.”

Nem mondom, összerándult a gyomrom. A mi kis aranyos, ütött kopott, kissé dohos, lomokkal teli nyaralónk, ahova a világ zaja elől menekültünk másfél év múlva már egy legújabb kori technikával megáldott okos otthon lesz, önfenntartó energia hálózattal és semennyire sem hasonlít majd arra a házikóra sem kívül sem belül, amit 40 év alatt megszoktam. Csak hümmögtem, ő meg ontotta magából a haszonérvelést:

„Gondolj csak bele, kitalálod, hogy a tél kellős közepén lemennél, otthonról pár órával előtte bekapcsolod a fűtést, és a temperáltságnak köszönhetően mire megérkezel, bizsergetően kellemes meleg fogad majd. Sőt, a napelemeknek hála nullára csökkentjük a ház fenntartási költségeit.”

Jól hangzott, mégis rosszul esett. Mert az már nem ugyanaz a ház lesz! A terméskő borítás nagy része le lesz verve, a tetőre már nem lehet majd létrával felmászni nyáron és csillagokat nézni egész éjszaka. Helyette sátortető és mint pikkelyek a gyíkon, napelem mindenütt.

Nem nagyon tudtam mit felhozni ellene, hiszen én is tudom, a napelem hosszútávú befektetés, a megtérülést követően nincs több villanyszámla, a napfény korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, sosem fogy el, a felesleg eltárolható, nem is beszélve a megnyugtató fenntarthatósági szempontokról, hiszen használata sem a légkört, sem a környezetünket nem szennyezi.

De akkor is! Vége a mi kis szívburok vikendházunknak, helyette egy hét nyelven beszélő diplomás monstrum lesz, ahol a praktikum győzedelmeskedik az életszagú romantika felett. Komolyabb atyai okfejtésre nem volt szükség, a hangjából úgy vettem ki, hogy eltökéltségének csak a kivitelezési költség szabhat határt, egyszóval lenyeltem minden ellenérzésemet és a marketinges flottságával megadóan löktem neki a megoldást:

Ha nem férne bele az a plusz négy egyenként 3 négyzetméteres óriás napelem panel, nálunk a MagNet-nél van kifejezetten zöld hitel célokra személyi kölcsön, kamatkedvezménnyel. Még elektromos autó töltőt is építhet magának a szőlő lugasba! Nem kell elaprózni, ha már lúd, legyen napelemes a tolla vége is! És különben is, évek óta nyúzom, hogy ideje lenne bankot váltani: mégis milyen ciki, hogy nem nálunk vezeti a számláját ő, aki a szemetet is kétszer válogatja át és udvariasan az emberek után viszi a „véletlenül” elhajított csokipapírt. Legalább ennyi örömöm legyen… nem igaz?

Ha Te is napelemmel borítanád szeretett hajlékod tetejét, vagy napelemes autós töltő állomással tennéd kényelmessé és költséghatékonnyá az elektromos autód töltését és már csak egy hangyabokányi hiányzik, ajánljuk figyelmedbe a Személyi kölcsönünket Zöld hitel célokra kamatkedvezménnyel!

magnetbank.hu/zoldszemelyikolcson