Januárban a barátnőmmel nekivágtunk a 6 és 8 éves fiainkkal hátizsákosan Vietnámnak – sokan azt mondták, őrültek vagyunk, hogy ekkora kockázatot vállalunk, hiszen “biztos megbetegszünk, szervkereskedők áldozatai leszünk”, és a többi szokásos, sztereotípiákra épülő figyelmeztetést is mind megkaptuk. Már örülök, hogy ezek nem tudtak eltántorítani. 
Életem meghatározó élménye volt a fiammal bejárni Dél-Vietnámot: bepillantást nyert egy teljesen más nép kultúrájába, építészetébe, vallási rítusaiba, gasztronómiájába. Megtapasztalhatott egy addig csak állatkertből ismert állat-és növényvilágot, azt, hogy milyen kincs is az ivóvíz, hogy mekkora ajándék a tanulás lehetősége és milyen kényelemmel jár az európai élet egy fejlődő országhoz képest. Úgy érzem, kiszélesedett a látóköre, nyitottabb lett a világra. Már tervezgeti, hogy jövőre Kambodzsába szeretne menni megnézni Angkort. Szerintem jó ötlet.
Ami pedig engem illet:
Anélkül, hogy túl ezoterikusra venném a formát, az, hogy miért vágyunk bizonyos helyekre a Föld körül, temérdek -egyáltalán nem véletlen- “véletlen” összejátszásából fakad. Megéri ezeket az álmokat kergetni? Abszolút!
Amikor először pillantottam meg a harsányzöld banánligeteket a transzferbusz ablakából, lelki szemeim előtt megjelent a múlt is: amerikai Huey helikoptereket képzeltem föléjük és a rizsföldeken katonák délibábjai meneteltek a derékig érő fűben, pont, mint az Apokalipszis Most-ban vagy a Szarvasvadászban. Saigonban az első nádkalapos nőről azonnal bevillant a Jó reggelt Vietnám! második jelenete, ahol Robin Williams a nyitott terepjáróban beleszeret az első két kalapos nőbe, akit meglát. A Szerető című film nyitóképe pedig a Mekong deltáját mutatja, s az azt általszelő kompot Vinh Long és Sa Deq között. 
Miközben átkeltünk a komppal ezen az útvonalon, azt éreztem, hogy jó munkát végeztek az operatőrök, de azért mégis sokkal szebb élőben. Tinédzserkoromban a kamera mutatta meg Vietnámot, és én azokba a képkockákba szerettem bele. A belső utazás, hogy miért is vagyok pont itt a mostban és nem máshol, ugyanolyan fontosnak és fantasztikusnak bizonyult, mint fizikailag bejárni ennek a sokszínű országnak minden szegletét a filmek ihlette múlt és a jelen, a gasztronómia, a vallás és a természet dimenzióiban. Mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy utazzon élete meghatározó filmjei alapján, nem fog csalódni, sőt!
Olvass bele legújabb magazinunkba!