Az Anna and the Barbies együttes augusztus 24-én ad nagykoncertet a Budapest Parkban, ahol egyben 15. születésnapjukat is megünneplik. A feltöltődésről, angol spárgáról és a Wembley-ről is beszélgettünk az énekesnő-dalszerzővel, Pásztor Annával.
Évente több mint 80 koncertetek van, van, hogy heti 4 vagy akár 6 koncertet is adtok. Hogyan tartod fizikailag karban magad?
Nyáron a heti két koncert teljesen élhető. A heti 4 vagy a 6, az már elég sok. Olyankor megpróbálok odafigyelni a színpadon, kímélni a hangomat. A szórakozást kell visszavenni, a felső szélsőségeket, amiben viszont nem vagyok túl jó. A minibuszban szoktam aludni, ez nekem egy mozgó ágy. Amikor január-februárban leállásunk van, akkor próbálok rágyúrni a dologra. Akkor heti 3-4-szer próbálok futni, nyilván két baba mellett ez nem olyan egyszerű. Csinálok léböjt kúrát, hogy kitisztítsam a szervezetemet. Próbálok úgy enni, hogy felkészüljek a nyárra. Persze augusztus elejére így is rottyon van az ember. Minden reggel, ha felkelek, még jógázom és nyújtok fél órát, az helyreteszi a keringést és kinyújtja az izmokat. Hátul a kertben van a gyerekeknek egy ugrálóvárra, ilyenkor is, ha heti 1-szer ott tudok edzeni, az nagyon nagy segítség. Magamnak találtam ki kardio feladatokat, ugrálok, szaltózom, húzódzkodom, hasizom gyakorlatokat végzek. Meg az infraszaunába is beülök, az méregtelenít.
Rengeteget táncolsz, ugrálsz a színpadon. Volt komoly táncos előéleted. New Yorkban az Alvin Ailey kortárs táncművészeti egyetemre jártál. Hogy kerültél oda?
Tíz év volt az életemben, amikor a táncnak voltam a megszállottja, és nagyon komolyan vettem. Aztán a térdem nem bírta, abba kellett hagynom. Angol spárgában aludtam, spiccemre szótárakat raktam. Már akkor is írtam számokat, dalszövegeket, de akkor elsősorban volt a tánc, utána a zene. Aztán ez megfordult. A színpadon ez minden mozdulatnak az alapja, én nagyon sokat tanultam improvizációt, és a színpadon rengeteget improvizálunk. A belülről induló improvizatív mozgás az ugyanúgy, mint a jazzben önkifejező eszköz. Ahogy én mozgok, az kétszeresen aláhúzza azt, amit én énekelek vagy rappelek. A smink meg a jelmez is aláhúzza azt a mondanivalót és ettől erősebb lesz.
Rengeteg kosztümben, arcfestéssel láttunk már, melyik vagy igazából te, amire azt mondod, hogy most vagyok igazán önmagam?
Ezek random dolgok. Mindig attól függ, hogy milyen szakaszát élem az életemnek. Élvezem, hogy az ember ezerféle lehet, és mindig amilyennek éppen érzem magam, vagy amiről szól az életem, olyannak öltözöm be. Mindig a közelemben levő eszközök használatával teszem ezt. Sokszor volt, hogy bementem a kamrába és körülnéztem. Ha rázósabb vagy a gödör fenekén ülős időszakom volt, akkor a csirkeketrecet rátekertem az arcomra, és pont úgy éreztem magam, ahogy ez a csirkeketrec szorított. Vagy kutyáknak való gallért vettem fel, amit műtét után szoktak kapni, mert akkor épp önpusztítós időszakom volt. Abszolút érthető volt, hogy én, mint vadállat, ne tegyek kárt magamban. Ha úgy érzem, hogy nagyon kell, magamra húzom. Nem arról szól, hogy ezt most fejtsétek meg, ezek elemelkedett szimbólumok. Ha nem szájba rágva van valami, hanem éppen érintőlegesen, akkor az emberek megértik. De egyre kevesebb ilyen van, és az elmúlt másfél év épp arról szólt, hogy egyre pőrébben merem vállalni magam, teljes letisztultság van, ami annyit takar, hogy egy XXL-es póló van rajtam, azt összevagdosom, legtöbbször koncert előtt kötözöm magamra. Egy dolgot nem engedtem el, az a vastagtalpú platform csizmám, ami egyrészt nálam szexuális jelkép, szado-mazo csizma, másrészt nekem a rock’n’rollal kötődik össze. Gondoljunk arra, hogy a Kiss meg Prince milyen batár cipőkben voltak. A tartásom is megváltozik tőle, nekem az a szex és a rock’n’roll.
Nagyon határozott egyéniség vagy. Van kritikusod, akinek a véleményére adsz vagy te tudod mit akarsz és nem hallgatsz másra?
Egyrészt mindenkit meghallgatok, és mindent elolvasok, minden véleményt befogadok, és van egy olyan jó tulajdonságom, hogy ezeket át is eresztem magamon abban a percben. Vagyok olyan makacs, meg erőszakos, hogy ha valami célt érzek magamban, hogy ezt nekem követni kell, mert misszióként jelentkezik nálam, hogy ez a te feladatod, akkor mindenen áttörök. Nyilvánvalóan embereken nem szoktam áttaposni, másoknak nem okozok fájdalmat. De a zenekarom élén a célom megvalósítom. Ha kidobnak az ablakon, visszajövök a kéményen. Ha könyörögni kell, könyörgök, ha verekedni kell, verekszem. Saját életemben kevésbé vagyok ilyen határozott, a saját érdekeimet nehezen tudom képviselni. De ha a zenekaromról, a zenémről, a zenekarom és az álmainkról van szó, akkor mindenkit meghallgatok, de azt már a zenekarom is tudja, hogy ha mosolygok és bólogatok, akkor teljesen felesleges mondták el.
A Márti dala az egyik legnépszerűbb dalotok. Ki az a Márti?
Volt elsővonalas rajongónk és barát, aki viszonylag fiatalon meghalt és azt az életszemléletet képviselte egész életében, amiről a dal szólt. Még akkor is, amikor beteg volt, elképesztően pozitív volt. Kezdjetek el élni volt a dal címe, de amikor megtudtam, hogy meghalt, akkor lett Márti dala. Ez egy varázsdal, egy varázspálca, amivel elképesztően sokat segítünk magunknak és az embereknek.
Idén 15 éves a zenekar, mindig készültök valami újdonsággal. Milyen bulira készültök idén a Budapest Parkban?
Eleve egy nagyon jó felütéssel fog kezdődni a koncert. Apey lesz az előzenekarunk, ő az Apey and the pea-ből ismerhető frontember, a másik zenekarban egy metál őrült, itt pedig egy fantasztikus akusztikus koncertet fog adni. Ő a kedvenc énekesem. Szerintem világszínvonalú magyar énekes srác. Utána az új albumunk felét el fogjuk játszani, és három olyan dalt is, amit egyáltalán nem játszottunk még és a Parkra tartogatunk. Van egy új dobosunk, akit Balassai Ádámnak hívnak és az ÉK-ből meg a Bábel nevű zenekarból ismerhető. Pont nyár végére, a Parkra kovácsolódik majd egy olyan elképesztő gépezetté és egységgé a zenekarunk, amikor a legjavunkat kapja a közönség. A turné elején van egy iszonyatos bizonyítási vágy, akkor mindig kicsit fölélövünk. A közepén hihetetlen fáradtság, fél banda orvosnál van, összeveszünk, meg kúráljuk egymást, és a nyár végén szokott egy csimborasszója lenni a zenekarnak és a zenélésnek. A tavalyi Parkos koncertünk is – annak ellenére, hogy meg akartak ölni – hihetetlen jó volt. Egy nyárkoronázó, évmegünneplő koncert. Nekünk a Parkos koncert a karácsonyunk. Az az a színpad, ami a magyar zenekarok Wembley-je. Ahol magyar zenekarok nagyszínpadon csak lehetnek, olyan technikával, annyi ember előtt, amiről nem is álmodtak, az a Budapest Park, a magyar Wembley nagyszínpad.
Olvass bele legújabb magazinunkba!