InfoPont Ajánló Magazin
Kiemelt tartalomKult

Tömény terror, hollywoodi tartozékokkal fűszerezve – filmkritika

Az adelaide-i Anthony Maras rendezte és társírta a Hotel Mumbait. Megtörtént események alapján igyekszik összerakni azt a három napon át tartó terrort, amelyet 2008 novemberében az indiai fővárosnak át kellett élnie. Nem egyszerűen emészthető a film, de ha tudjuk magunkról, hogy van gyomrunk hozzá, nagyon is must have a múvi, és érdemes elfáradni érte a vetítőszobába.

Ahol a vendég „az Isten”
Az Anthony Maras és John Collee által szerkesztett forgatókönyv ugyan sok helyen csúsztat, mégis igyekeztek egyfajta becsülettel feldolgozni azt a 10 pakisztáni dzsihádista által végrehajtott merénylet-sorozat történetet, amely nagyon komolyan megrázta a teaültetvények hazáját. A való életben több helyszínen történtek a támadások, a film viszont az indiai főváros legelőkelőbb szállodájára, a Taj Mahal Palace Hotelra és az ott elszenvedett történésekre koncentrál. Különféle egyéni, és a közös pánikban már kollektív történeteket dolgoz fel a több mint kétórás film. Ehhez pedig egy egész színészi gárdát sorakoztattak fel: Dev Patel, -ő szinte már kihagyhatatlan bármiféle nívós indiai matériából- aki a szálloda önzetlen hős pincérét, Arjunt alakítja; Nazanin Boniadi, aki Zahrát, a friss anyukát alakítja amerikai férjével, Daviddel, akit Armie Hammer formál meg; vagy éppen Jason Isaacs, aki egy pöffeszkedő, orosz szoknyapecért játszik.

Azon az estén, amikor a terroristák bejutottak az áhított Taj Mahal szállójába, több mint 1000 ember tartózkodott az épületben, több VIP listás vendéggel egyetemben. A film alatt többször elhangzik, hogy itt „a vendég az Isten”, és a valós események alapján sem csak károgja a magaslóról a későbbi mentőakció főnökévé avanzsált séf, Hermant Oberoi (Anupam Kher, egyetlen nem fikciós szereplő), hanem ez konkrétan így is történik: a személyzet életét adja a vendégek megmentéséért. Az indiai rendőrség órákon át nem küld segítséget, a terroristák átveszik a hatalmat a szálloda felett, a lövedékek és a testek is olyan kegyetlen dinamikával repülnek, hogy azt gondolnánk, már meg se kottyan a nézőknek a további vérengzés.

Jó hír: nem így történik. És itt kezdődik a rendező brillírozása: olyan kameraállásokból képes venni a történéseket, hogy úgy érezzük, egyek vagyunk a még élők közül; lehetőségünk adódik beférkőzni a terroristák gondolataiba; hallhatjuk a ridegen parancsoló hangot a vonal túlvégén, ahogy követeli a kivégzéseket. A Hotel Mumbai olyan empátiára sarkall a hideg vérrel elkövetett, hezitálás nélküli mészárlások részletes bemutatásával, hogy emellett semmiképpen sem lehet elmenni. A film minden egyes pillanata markában tartja a nézőket, nem igazán vannak üresjáratok.

Ez nem csak egy izgalmas múvi, a Hotel Mumbai maga az izgalom.

 

Olvass bele legújabb magazinunkba!

Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.

Ez is érdekelhet:

Film Neked nőkről

Bala

Svájci közönségdíj a POST MORTEM-ért

Glück Viktória

Filmkritika- Sokkal több, mint testőr

Zalai Mariann

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket ( cookie - kat ) használ. Elfogadom Bővebben