Február elején az Aranytíz Kultúrházban adott teltházas zongoraestet, gárdonyi otthonában szenvedélyből tanítja a komolyzene szeretetét, magyarországi története pedig még Olaszországban, Liszt Ferenc iránti rajongásával kezdődött. Marco Bianchival, a Magyarországon élő olasz zongoraművésszel beszélgettünk.
Immár 20 éve élsz és zongoraművészként tevékenykedsz is Magyarországon. Hogyan kezdődött hazánk iránti szereteted és van-e olyan zeneszerzőnk, akinek munkássága hatással volt rád?
Minden Liszt Ferenc h-moll szonátájával kezdődött, amit szülővárosomban, a Róma melletti Tivoliban hallottam először egy Liszt Ferenc tiszteletére rendezett fesztiválon. Liszt Ferenc olaszországi tartózkodása során hosszú ideig élt és alkotott Tivoliban, az Este Villában, ezért rendeztek koncertsorozatot a zeneszerző tiszteletére. Ez a zene egészen más volt, mint bármi, amit korábban hallottam, vagy játszottam, pedig ekkor már több éve tanultam zongorázni az Aquilai konzervatóriumban. Azonnal el is döntöttem, hogy a h-moll szonátát fogom eljátszani a diplomakoncertemen. Akkora hatással volt rám, hogy a diploma megszerzése után megpályáztam a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián egy ösztöndíjat, hogy megismerhessem Liszt Ferenc kultúráját, hazáját.
Milyen kulturális eltéréseket tapasztalsz a zongoraművészet terén szülőhazád, Olaszország és jelenlegi otthonod, Magyarország között?
Olaszországban is vannak híres és jó konzervatóriumok, például a római Santa Cecilia Konzervatórium, vagy a sienai Chigiana Akadémia, de a magyar Liszt Ferenc Zeneakadémia zongoraművészet terén véleményem szerint magasabb szakmai színvonalat képvisel. Ezzel összefüggésben Magyarországon a szóló zongoraestek nagyon népszerűek, rendkívül színes repertoárral. A komolyzenei koncertek itt általában teltházasak, annak ellenére, hogy nagyon gazdag a kínálat, rengeteg a képzett zongoraművész.
Itthon 2016-ban nyitotta meg kapuit saját zongoraiskolád, melynek keretein belül feltörekvő tehetségek útjait egyengeted otthonodban, Gárdonyban. Mi adta a kezdő löketet ahhoz, hogy másokkal is megoszd a tudásodat?
Az utóbbi évtizedekben sokféle tapasztalatra tettem szert, tulajdonképpen folyamatosan tanítottam. Olaszországban és Magyarországon is több alapfokú művészeti iskolában dolgoztam zongoratanárként, emellett Budapesten magánórákat adtam. Szerettem volna azonban úgy tanítani, hogy nincsenek tantervi, adminisztratív és egyéb kötöttségek, egy olyan környezetben és atmoszférában, ahol minden a komolyzene tiszteletéről szól, ezért régóta terveztem már egy saját zongoraiskola megalapítását. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a tanítványok szívesen járjanak zongoraórára, szeressék a komolyzenét, ezáltal szorgalmasabban gyakorolnak otthon is. A Velencei-tó környéke alkalmas helyszínnek tűnt erre, az első két év tapasztalatai felülmúlják az előzetes várakozásokat.
Budapesten rendszeresen adsz teltházas zongoraesteket, februárban a belvárosi Aranytíz Kultúrházban léptél fel. Milyen érzéssel tölt el, hogy a magyar emberek ennyire érdeklődnek a munkásságod iránt? Hogyan készülsz egy ilyen estre?
Az Aranytíz Kultúrházban kezd hagyománnyá válni a tél végi zongorakoncert, melyet a saját egyesületünkön kívül három belvárosi civil egyesület segít és támogat. A támogatásnak és az előkészítő munkának köszönhetően ezek a koncertek valóban teltházasak, remélem, hogy ez még nagyon sokáig így lesz. A koncertekre a felkészülés a zongoraiskolai teendők miatt legtöbbször éjszaka és a hétvégéken történik. Giuseppe Verdi szavaival élve: „il genio é studiare”, magyarán tanulás nélkül nincs siker, ebben és a gyakorlásban hiszek.
Miben más előadni egy zongoraest alkalmából, mint tanítani a zongorázást? Más jellegű tulajdonságok szükségesek a tanításhoz, mint az előadó művészethez, vagy nem tapasztalsz számottevő különbséget a kettő között?
Természetesen más tanítani és előadni, de fontosnak tartom, hogy a tanítvány ne csak a zongoraórán lássa és hallja mesterét, hanem koncerten, koncertteremben, közönség előtt is. Emiatt a két tevékenység, az előadó művészeti és a tanítói tevékenység szorosan összefügg. Közös vonása a két tevékenységnek, hogy mindkettő alapja az alázat.
A jövőre nézve milyen terveid vannak? A tanításon kívül milyen események alkalmából hallhatunk zongorázni?
Ami a közeljövőt illeti, május 5-én az Óbudai Társaskörben lesz a következő szólóestem, ha jól számolom immár 5. alkalommal. Az Óbudai Társaskör nemrég egy új Steinway D-modell zongorát kapott, melyet most kipróbálhatok, már nagyon várom. Nyáron egy spanyol bariton barátommal, Alberto Gonzalezzel készülünk közös koncertre a Velencei-tó partján. A zongoraiskolában, decemberben léptünk fel először közös karácsonyi műsorral, és úgy gondolom, hogy remekül sikerült.
Szeretnél még többet megtudni a művész munkásságáról? Kattints ide!
Olvass bele legújabb magazinunkba!