Életmód
Szakértői oldal- Büntessünk? Ha igen, hogyan?
  • 2017. október 26.

Gyermeket nevelni egyike a legnehezebb feladatoknak az életben, tudva, hogy, amit teszünk, vagy mondunk, annak hosszútávú következménye van.Hogyan tudjuk megmutatni nekik a helyes utat?

Nem azzal a képességgel születünk, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt gyermekkorunkban a szocializáció során és a szüleinktől tanuljuk meg. Ezért fontos a visszajelzés, hogy mi az, amit jól csináltunk és mi az, amit nem. A legfontosabb a dicséret. Már kutatások is bizonyítják, hogy nevelni ezzel lehet a leghatékonyabban. Hisz azt a viselkedést kell megerősíteni, amit viszont szeretnénk látni. De azt is tudnia kell a gyermeknek, ha valami rosszat csinált. Ezt hogy tudják elsajátítani a mi segítségünkkel?

Amit ne alkalmazzunk

Az érzelmi zsarolás

„Nem adok puszit, mert nem vigyáztál a nadrágodra!” – Olykor ez is kicsúszik. Kerülendőek az olyanfajta büntetések is, amikor a szülő nem szól hozzá gyermekhez. Ezt szakmai nyelven szeretetmegvonásnak nevezzük, azt éli meg, hogy nem fontos a szüleinek. Feltételezem, nem ez a célunk.

Az ijesztgetés, a fenyegetés

„Ha nem hagyod abba, szólok apádnak!” Ne csináljunk apából mumust, akitől a gyermek félni kezd. Az ilyen mondatok a kicsi szorongását fokozzák.

Testi fenyítés

A fizikai bántás megfélemlítést vált ki. Azok a gyerekek, akiket megütnek, agresszívebbek lesznek.

Megalázás

„Ha én is ilyen ügyetlen lennék, nem lenne munkám!” A lelki fejlődésünk során ezek a reakciók az önértékelést gyengítik, a biztonságérzet csökken.

Akkor hogyan?

Következetesség

  • Közvetlenüla nem megengedett viselkedés után mondjuk el mi és miért nem volt helyes abban, amit tett. Hisz, ha órák telnek el a kettő között, már nem várhatjuk el ugyanazt a hatást. Ne a hangulatunktól függjön, hogy éppen megszidjuk, vagy sem.
  • Fontos, hogy előre jelezze a szülő, hogy mi fog történni, ha a gyerek rosszat csinál. Az időben lefektetett szabályokhoz tudja igazítani a gyermek a saját viselkedését.

Igazságosság

  • Életkorának megfelelőviselkedést várjunk el tőlük! Ők nem kis felnőttek, még az idősebb testvér sem.
  • A büntetés mértéke ne legyen sokkal erősebb, mint maga a tett volt.
  • Meg kell vizsgálni a körülményeket: szándékos volt vagy véletlenül történt? Az ügyetlenségből elkövetett vétségért nem jár büntetés.

Hitelesség

  • Ha megmosolyogjuk gyermekünk csintalanságát, miközben azt mondjuk ”nem szabad a járdán ilyen gyorsan biciklizni”, nem leszünk hitelesek.
  • Mi magunk is éljünk és viselkedjünk úgy, ahogy az gyermekünktől elvárjuk!

Fontos, hogy a fentieket nyugodtan, higgadtan tegyük. Hisz, akkor nem sodornak el az érzéseink. Ahhoz, hogy megértse (pontosabban megérezze) a gyermek, hogy melyik cselekedete miért nem elfogadható, fontos, hogy érzelmi megnyilvánulásunk összhangban legyen a mondatainkkal.

Az egyik legmélyebben ható tanulási folyamat a mintakövetés. A legfontosabb mindezek előtt, hogy gyermekünk tudja és érezze, hogy szeretik, elfogadják.  A büntetésnek sohasem a személyre, hanem a tettre kell irányulnia. Soha ne mondjuk azt, hogy “rossz vagy”, hanem inkább azt, hogy “most rosszat csináltál”. Mert attól, hogy otthon hagyta a tornazsákját, még nem lesz rossz gyerek. Ezt nevezzük feltétel nélküli szeretetnek, ami annyiból állna, hogy a gyerek “egészét” vesszük figyelembe: azt szeretjük benne, aki, és nem azt, ahogyan viselkedik, vagy amit csinál. Így a gyermek megtanulja, hogy teljesen elfogadják és ez az alapja az egészséges önbizalom kialakulásának.

Dr. Nuridsány Eszter

Gyermek-és ifjúságpszichiáter

+ 36 30 221 3133

happy wheels