Karrierváltás! Olimpikonból munkatárs… amikor a sikerek után valaki 30 vagy akár 40 évesen lesz pályakezdő
Egy olimpikon vagy válogatott sportoló élete a sportkarrier folyamán egy zárt közegben zajlik. A mindennapi edzések és a versenyekre való felkészülés egy nagyon feszített életvitelt követel meg. Nekem és a családomnak is a kajak- kenu határozta meg az életem közel 20 éven át, a versenynaptárhoz igazítottuk a mindennapjainkat. Versenyzőként egy védőburokban éltem, az volt az én világom, hiszen ebben nőtem fel.
A sport mellett tanultam, tudatosan készültem a civil életemre és nem féltem a jövőtől, hiszen a versenypályán megélt sikereket jó alapnak éreztem. Tervező típus vagyok, így azt kategorikusan eldöntöttem, hogy amikor már nem tudok kijutni a világbajnokságra, akkor befejezem a sportkarrierem. Így utólag azt gondolom, hogy elég kemény voltam saját magammal, de ez egyben nagy hajtóerő is volt számomra.
Végül két évvel az athéni olimpia után ez be is következett. Bár jól mentem, jó időket kajakoztam az edzéseken, a versenypályán már nem éreztem azt a magas motiváltságot, ami szükséges ehhez a sporthoz. A versenyen szinte kívülről láttam magam, én már nem voltam lelkiekben annak részese. Dobogón végeztem, de nem nyertem a válogatón, így akkor már tudtam, hogy az életem ezen korszaka lezárult. Igazából ez a döntés egy megkönnyebbülés volt és elérkezett az első olyan nyár, amikor eljutottam a Sziget Fesztiválra és még a Balatont is láttam. Nekem ezek akkor nagy dolgok voltak. Viszont ezt a kezdeti jó érzést hamar felváltotta a bizonytalanság.
Egyszer csak ott voltam a nagy semmiben. Olyan szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy ekkor nem voltam egyedül, hiszen páros társammal, Kangával (Bóta Kinga) együtt fejeztük be a sportot, így segíteni és motiválni tudtuk egymást. Nem kerültünk lehetetlen helyzetbe, de nem volt könnyű. Biztos vagyok benne, hogy annak a sportolónak akinek ezt egyedül kell átélnie, sokkal nehezebb dolga van.
Sok állásinterjún voltam és mondhatom, hogy mindenhol örömmel fogadtak és gratuláltak az eredményeimhez, de mivel munkatapasztalatom nem volt a legtöbb helyről elutasítással távoztam. Végül a kitartás meghozta eredményét, hiszen több olyan cégvezetővel is találkoztam, akinél a sportolói múlt nem jelentett hátrányt. Szerencsére vannak ilyen vezetők, akiknek sportpályafutás során szerzett értékek legalább annyira fontosak, mint a tapasztalat. Úgy gondolom, hogy sokszor csak a lehetőséget kell megadni.
A BOM Alapítványnál is ilyen elhivatott emberek tevékenykednek azért, hogy az oly sok sikert és örömöt szerző sportolóink a Berzeviczy Albert tanulmányi ösztöndíjon keresztül biztos hátteret kapjanak tanulmányaik elvégzéséhez és a sportkarrier befejezése után elkerülhessék azt a légüres teret, amibe nagyon könnyen bele lehet esni. Fontosnak tartjuk, hogy az ösztöndíjasaink ne csak lediplomázzanak, de sikeresen el is helyezkedjenek a munkaerőpiacon. Az Alapítvány operatív igazgatójaként nagy öröm számomra, hogy ennek részese lehetek és megismerhetem azt a sok fiatal versenyzőt, akik még abban a bizonyos védőburokban léteznek. Mondhatom most már nagy öregként – mert tényleg az vagyok közöttük – hogy éljenek ezzel a lehetőséggel és mi azon leszünk, hogy versenyzőink megtalálják a számukra legtöbb örömet okozó új közeget.
2023. november 15-től 2024. január 15-ig lehet jelentkezni a BOM Alapítvány Berzeviczy Albert Tanulmányi Ösztöndíjára. Azoknak a sportolóknak a jelentkezését várjuk, akik számára a sport mellett fontos tanulmányaik végzése.
Miben tudunk segíteni?
Amennyiben tandíjköteles képzésre jársz, a tanulmányi díjadat teljes egészében átvállalja az Alapítvány. Ha állami képzésben veszel részt, úgy tanulmányaid idejére havi ösztöndíjat kaphatsz. Álláskeresőként pedig segítünk Neked abban, hogy a lehető legkönnyebben megtaláld álmaid munkáját a most induló BOM Sportolói Karrier Adatbázisán keresztül.
Fotók: BOM Alapítvány
SZABÓ SZILVIA
szabo.szilvia@bomalapitvany.hu
bomalapitvany.hu
Olvass bele legújabb magazinunkba!