A befolyásolás tudományáról könyvtárnyi szakirodalom született már. Mások akaratának módosítása, saját akaratunk másokra vetítése mindennapos cselekedeteink közé tartozik. Lehet, hogy nem veszünk róla tudomást, de ahogy minket manipulálnak, úgy mi is manipulálunk másokat.
Thomas Mann 1930-ban írta meg novellájában az esetet Cippolával, a borzalmas művésszel, aki előadásán hipnózis útján kezdetben mulatságos, majd egyre visszataszítóbb és hátborzongatóbb ötleteinek végrehajtására veszi rá közönségét. Talán az olvasó szája sarkában meg is jelent a cinizmus apró mosolya, de bújjunk csak kicsit mélyebbre a manipuláció témakörében. A jelenség megfigyelhető az életünk minden területén. A párkapcsolatunkban, a munkatársainkkal és családunkkal való kapcsolatainkban, a politikában, a vallásban vagy a kereskedelemben. Mindenki manipulál és mindenkit manipulálnak. Érdemes tehát a felháborodásunkat kissé félre téve feltenni a kérdést: hol van az erkölcsi határ?
Írhatnánk most a szubliminális (észlelés tudatos küszöbe alatti) üzenetekről, melyek észrevétlenül befolyásolják a gondolatainkat, de minek merüljünk a szakirodalom ilyen sötét bugyraiba, ha ennél sokkal egyszerűbb szituációkban is rajta kaphatjuk magunkat. Hogy a racionalitás híveit se felejtsük el, s számukra is hozhassunk fel példát, gondoljunk csak a legutóbbi gazdasági válságra! Az ingatlanpiaci lufi és a megjelenő shortok ezrei miatt a lufi egyszer csak kidurrant, mi pedig a saját bőrünkön tapasztalhattuk a következményeket.
Na de mi van, ha a manipuláció a színpadon történik? Cippola (Perjés János) egy idilli olasz falucskában áll ki a világot jelentő deszkákra – mégpedig utoljára. A gondolatátviteli, kártya- és más egyszerű bűvészjátékok után a Varázsló – vagy önszántából, vagy az alkohol okozta mámortól – elmerészkedik a manipuláció erkölcsi határáig – vagy egy kicsit tovább. Esti ellenségét, Mariot (Jerger Balázs) a végletekig kihasználja, sőt, az Ezredest (Zsiga László) és az idős Angolierinét (Borbáth Ottília) sem kíméli. Játékai nem csak egyszerű trükkök, hanem életre szóló maradandó emlék minden jelenlévőnek. Ahogy az öreg hölgy kétségbeesetten menekül a képzeletbeli India leprás koldusai elől, úgy táncol Jancsi bohócként a tiszteletreméltó Ezredes.
A drámai vég a néző számára természetesen érthető. Illetve inkább megérthető. Mert ugye a következmények nem maradhatnak el – egyik oldalról sem. Hogy mi a vége? Talán saját szabadságunk feláldozása, talán az, hogy lemondunk a döntési jogunkról. Vagy meghúzzuk a ravaszt – de kinél van a fegyver?
A Spirit Színház előadása mindössze alig 60 percben világít rá az emberi élet egyik legnagyobb kérdésére: ki az, aki irányít?
Az előadással kapcsolatos további információk: http://spiritszinhaz.com/eloadas/mario_es_a_varazslo___manipulacio