Új előadás bemutatójára került sor a napokban az online térben ez pedig a Minden határon túl című zenés színmű. Különleges családtörténet, ami 1918 nyarán egy mulatóból indul, majd a darab végén, 1920 nyarán oda is kanyarodik vissza. Az előadást követően beszélgettünk az egész megálmodójával, producerével, Paor Lillával.
Az online térben, a mindenhatarontul.hu oldalon június 11-én volt a bemutatója a zenés színműnek. Milyen visszhangja volt?
Az oldalnak már több száz regisztrált felhasználója van, akik közül igen sokan meg is nézték a darabot, tőlük kaptuk a visszajelzéseket. Szerették az atmoszféráját, a mondanivalóját és nem utolsó sorban a színészeket. Természetesen mindenki mást emelt ki belőle, attól függően, hogy őt épp mi „szólította meg”.
Ön a darab producere is. Mennyire volt nehéz összehozni egy olyan előadást, ami működik a stream felületen is?
Mindent megtettünk azért, hogy élvezhető legyen és azok a finomságok se vesszenek el, amit egy klasszikus színházi előadásnál a nézők reakcióihoz lehet igazítani. A rendező, Bardóczy Attila az apró rezdüléseket is figyelte, kiegészülve egy remek stábbal, akiket Gyarmati-Paor Zoltán vezetett.
Ha már említette, ha jól tudom ő, művésznevén Decrescendo volt az, aki a korabeli dalokat újragondolta.
Igen, György Ákos, nagyszerű jazz zenész kollégájával együtt. Azt hiszem, hogy a darabhoz sokat tett hozzá a zene, ami hol a mondanivalót ellenpontozza, hol remekül kiegészíti. Különleges, eddig alig hallható dalokat is találtunk, igazi gyöngyszemeket. A színmű kísérőzenéje pedig a történet előrehaladásával változik, segítve a néző ráhangolódását az eseményekre.
Az események kapcsán kérdezném, mennyire időszerű egy ilyen darab? Mit tud mondani a ma nézőjének?
A békediktátum körüli évek hétköznapjai, ahogy a fontos történelmi események is, mindig időszerűek. A szikár tények mellett kell, hogy ismerjük, miként éltek akkor dédszüleink, nagyszüleink, hogyan tudták átvészelni azt a korszakot, ami minden családnak nagyon nehéz és fájdalmas volt. Veszteségekkel, nélkülözéssel terhelten, de élniük kellett, nevelni a gyerekeket, összefogni a családokat, amennyire ez persze a békediktátum után lehetséges volt. Emellett az élethez tartozott, ahogy mindig is, az ünnepek fénye, a mindennapok mosolya. Nem szerettünk volna egyoldalú képet adni, így ezek a pillanatok is belekerültek a színműbe.
Honnan jött a színmű ötlete?
A mi családunk Aradról költözött át, épp ezekben az években. Nagymamám sokat mesélt erről az időszakról, hisz akkor épp tini lány volt. Édesanyám pedig pár évvel ezelőtt, 95 évesen megírta a család regényét is, Évszázadok asszonyai címmel. A szövegkönyvíró, Kellős Éva olvasta, és nagyon megfogta az a kor, az erős asszonyok személyisége. Akkor kezdtünk el ezen a darabon gondolkodni. A színműben fiktív szereplők vannak, nem az én családom története és nem másé, de azt gondolom, hogy Éva pontosan meg tudta ragadni azokat a személyiségeket, akik az akkori Budapesten, illetve Erdélyben élhettek volna.
Kiváló színészi alakításokat láttunk. Producerként mennyi beleszólása volt abba, hogy az Ön által megformált Vasáros Vilma mellett kik lesznek a „játszótársak”?
A rendezővel közösen gondolkodtunk ezen. Éva fejében az íráskor már volt néhány „hang”, így például Bardóczy Attiláé a családi jóbarát Lórántjaként, vagy Sinkovits-Vitay Andrásé. A szerepet elolvasva pedig mi is tudtuk, hogy az erdélyi öreget, Áron tatát más nem alakíthatja. De ugyanígy voltunk Babicsek Bernáttal, akinek a színészi mellett a zenei tehetsége is egyértelműen húzta őt a zenész férj szerepére. A véletlennek köszönhettük Sáfár Mónikát, akivel a sashalmi piacon akadtam össze, és abban a pillanatban tudtam, hogy Csatári Böske művésznő áll előttem. Így is lett. Az ő tehetsége megkérdőjelezhetetlen, neki tényleg elhisszük, hogy Böske nagy primadonna. A covid és annak hatásai miatt szereplő cserékre szorultunk, így került a körünkbe Radics Réka, aki remekel a fiatal, erdélyi lány, Mariska szerepében, illetve Petridisz Hrisztosz lett az egyik kulcsfigura, a színház mindenese, aki ̶ remélem látni fogják ̶ elementáris erővel alakítja a kisembert, akit elsodor a történelem. És nem szeretném kifelejteni Szefcsik Boldizsárt sem, az egyetlen gyermekszereplőt, akinek tiszta és csillogó tekintetében nemzedékek találkoznak.
Aki most lemaradt, meg tudja még nézni az előadást?
Igen, még négy alkalommal lesz erre mód. Az előadás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, így a darab a regisztrációt követően ingyenesen tekinthető meg a mindenhatarontul.hu oldalon, péntekenként 18 órától, egészen július 9 ̶ ig. Várjuk őket szeretettel!
Szerző: Gulácsi Gábor
InfoPont Magazin
Olvass bele a magazinunkba is:
Olvass bele legújabb magazinunkba!