Az európai filmeknek mindig van egy jellegzetesen vontatott, az amerikai társaikhoz képest „szárazabb” és élethűbb rendezésük. Nem kivétel ez alól a november elején bemutatott Emlékszem rád című 105 perces skandináv jellegű, ámde Izlandon készült horror sem.
A semmi közepén? Persze, hogy biztonságban vagy…
Elsősorban ejtsünk pár szót a megjelenítésről: a fő helyszín, egy elhagyatott izlandi sziget, melyen körülbelül egy rozoga ház (rengeteg nyikorgó ajtóval, sötét alagsorral és nulla infrastruktúrával persze) és egy temető áll. 3 ifjú izlandi elhatározza, hogy itt fognak nyitni egy panziót, s helyreteszik az évek óta lakatlanul álló házat. Már maga a helyszín, a zord időjárási viszonyok és a ház nagyfokú izoláltsága is remek alapjául szolgálnak egy lassan kibontakozó horror sztorinak.
A film nem csupán a 3 fiatal házújításáról és az elején még csak baljós pillanataikról szól: a történet egy másik szálon is fut, mely egy hátborzongató sorozatgyilkos keresésében merül ki, s egy pszichológus apuka rég eltűnt fiával hozható összeköttetésbe. Ahogy az lenni szokott a film közepétől valahogy felgyorsulnak az események és különös fordulatoknak lehetünk szemtanúi: állandóan felbukkanó fehér keresztek, falba vésett írások, a 3 fiatal története és a gyászoló apával megkezdett nyomozás összekapcsolódása, fiatal kisfiúk csuklyában éjszaka az út közepén, padláson való lábdobogás, s bőrbe vésett keresztek. Csak a szokásos elemek. A történet végére világossá válik, hogy az egy 50 évvel ezelőtti, izlandi általános iskolás kisfiúról szól (később a gyilkos szellem), aki állandó megaláztatásnak volt kitéve a csoporttársak jóvoltából. A fiú egy nap megszökött egy hajón, és utána nyoma veszett, később a szigeten levő rozoga házban találták meg a holttestét. A fiú szelleme sorra öli a volt, mostanra már kissé szenilis, időskorú osztálytársakat. Közben, a pszichológus, Freyr (Jóhannes Haukur Jóhannesson, Trónok harca) állandó, anonim utalásokat kap arra vonatkozólag, hogy a több éve eltűnt fia, Ben, valamiféle véletlen folytán a vallásos gyerekszellem-gyilkossal állhat összeköttetésben. Menet közben a 3 fiatal szerelmi háromszögét is megfejthetjük, egy hitelesen megírt és mély, érzelmi válság kapcsán.
Néhány észrevétel: A film tényleg jól össze van rakva, a színészek egész hitelesen játszanak, a helyszín tökéletes, a megfilmesítéssel sincsen baj. Ugyan én csupán egyszer sikoltottam fel (ami elég ritka esetemben), de sikerült egy sor jelenetet rendesen hátborzongatóvá fejlesztenie a rendező Oskar Thor Axelssonnak. Fontos tudni, hogy itt nem az eseményeken van a hangsúly, hiszen akkor elaludnánk a kávét szürcsölgető és fekete-fehér fényképekkel bajlódó bűnügyi osztag bevágásain. Vérből is meglepően kevés folyik, szóval egyértelműen mondhatjuk, hogy ez egy tipikusan skandináv kisváros jellegű, meglepően lassan kibontakozó pszicho-horror. Én úgy éreztem, hogy nagyon sokáig húzták a film várva-várt „csúcspontját”, ami aztán jócskán elmaradt várakozásainktól, olyannyira, hogy szinte észre se vettük. Csak vártunk és vártunk tovább. Ez nálam elég nagy baki, így nem ez lesz a kedvenc, de mindenképpen üdítő jelleggel hatott az izlandi ijesztgetés.
A mi popcorn mérőnkön: 3,5/5
Golács Réka Emese
Olvass bele legújabb magazinunkba!