Szünetelnek a próbák, előadások, de ez nem jelenti azt, hogy a táncos pihen. A közösségi médián megosztott videó mindössze pár perc, de már attól elfáradok, hogy nézem: a legényest a magyar néptánc egyik nagy alakja, Zsuráfszky Zoltán ropja. Vagy, ahogy a szakma és barátai ismerik: Zsura.
A családban senki nem táncolt, a tizenéves Zoltán mégis az Állami Balettintézetet választotta, az első néptánctagozaton tanult. A tánc azóta is élete része, díjait felsorolni kevés e cikk. Szenvedélyesen vetette bele magát a munkába, az iskolában nívódíjjal végzett, később diplomát szerzett az Egri Tanárképző Főiskola pedagógia-népművészet szakán, majd a Magyar Táncművészet Koreográfus szakát is elvégezte. Zsura az a fajta mester, aki 63 évesen sem pihen, tettre kész, fiatalos lendülete – bár rendszerint idős emberként hivatkozik magára – irigylésre méltó.
A táncművész jó pár évtizede lát el igazgatói feladatokat is, az ország legnagyobb népi táncegyüttesét irányítja. Ő vezeti a Magyar Nemzeti Táncegyüttest, emellett pedig Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója. Táncosai fejében egyszerre 15-20 előadás koreográfiája, fellépéseik egymást érik, játszanak a Nemzeti Színházban, a Müpában és megannyi helyszínen az ország és a világ szinte minden pontján. – Bárhol is járjunk, a magyar néptáncot mindenhol örömmel fogadják. Dinamikus, különleges tánc, amire kíváncsiak az emberek – nem csak a külföldön élő honfitársaink. Egyébként ők, még ha itthon kevéssé is érezték magukhoz közel a néptáncot vagy -zenét, külföldre szakadva előbb vagy utóbb keresik a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljenek a néptánccal. Mert gyógyír a honvágyra.
Közös nyelv a tánc
Zsura nem csak a magyar néptánc ismerője: gyűjtött horvát, szerb, szlovák, cigány, török táncot is – csak, hogy néhányat említsünk. Utóbbi az Egri csillagok miatt volt fontos, de a művész vallja, egy néptáncosnak illik ismerni más nemzetek táncait is, hiszen ez a közös nyelvünk, amit a világ bármely pontján mindenki megért.
Bartókék nyomában
Huszonéves volt, amikor berobbant a táncház-mozgalom – a fiatalembernek pedig nem kis érdeme volt benne, hogy a magyar néptánc a hetvenes-nyolcvanas években országszerte reneszánszát élte. Ő is a táncházakban töltötte idejét, tanította kortársait, fiatalokat és időseket egyaránt – követve mestere, Tímár Sándor munkáját. Ha meg nem táncházban volt, hát útra kelt és gyűjtött. – Erdélybe mindig boldogan mentünk. A román rendőrség természetesen nem fogadta kitörő örömmel a látogatásunkat, trükközni kellett, hogy ne kerüljünk bajba. És persze az anyaggyűjtés sem volt mindig egyszerű, kellett némi rábeszélés is, hogy a helyiek a kameráink előtt mutassák be tánctudásukat. A munkába a hetvenes években szálltam be, amikor már erős tradíciója volt a gyűjtésnek, rengeteget tett a hagyomány megőrzéséért például dr. Martin György, a magyar néptánckutatás legnagyobb alakja – vele együtt is tudtam gyűjteni. A nyolcvanas évek közepéig tartott ez a sűrű, gyűjtő időszak, ami alatt bejártuk az elcsatolt területeken kívül a többi szomszédos országot is. Életem egyik legszebb, legintenzívebb tíz éve volt ez. A tánc mellett a tanítás az élete, már a nyolcvanas években is tánckart vezetett, barátaival együttest alapított.
A szerelmet is a táncnak köszönheti: 34 éve él boldog házasságban Vincze Zsuzsával. – Társam a magánéletben és a munkában, művészeti vezetői és dramaturgi feladatokat lát el a Nemzeti Táncegyüttesben, nem egy darabom elkészítésében volt partnerem. – A közös munkát könnyedén veszik, inspirálják és segítik egymást, Zsura érezhető büszkeséggel a hangjában újságolja, hogy felesége márciusban Magyarország Érdemes művésze lett. És a férfinak, aki családjában korábban senki nem táncolt, most mindenki: négy gyermekük közül háromnak hivatása is a tánc, legkisebb fiuk még egyetemista, de a Bartók Táncegyüttes tehetséges tagja. – Persze, hogy a gyerekek táncolnak, hiszen ebbe nőttek bele. De szigorúak voltunk, a tánc nem mehetett a tanulás rovására, mindkét lányunktól és fiunktól elvártuk, hogy diplomát szerezzenek. Már legidősebb lányunk kislányai is próbálgatják szárnyaikat. Igaz, ők még nagyon kicsik, de ez nem tartja vissza őket, hogy otthon folyton folyvást táncoljanak – felöltve a tőlem kapott kis szoknyácskát, mentét.
Otthon táncolók
Az önkéntes karanténba vonulókra is gondolt a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Több darabjukat, meseelőadásukat tették ingyenesen elérhetővé az interneten, emellett pedig nagyszabású kihívásba kezdtek. Az otthonmaradás jegyében indították a #legényesezzotthon! mozgalmat, amihez napokon belül tömegek csatlakoztak. – Táncoltak velünk nem csak Magyarországon, de a világ minden szegletéből, Észak-Amerikából, Japánból is láttunk videót. A kihívás pedig tovább bővül, páros táncra hívjuk a profikat és hobbi táncolókat, időseket és fiatalokat – mindenkit!
Színházi hagyományőrzés
Amit Zsuráék művelnek, az sokkal több, mint táncbemutató: a táncszínházban olyan nagyszabású történeteket mesélnek el, mint például a Csíksomlyói Passió, a Tenkes kapitánya, vagy a Nemzeti Színházban futó Egri csillagok. – Ennek a rendezője Vidnyánszky Attila, de szorosan együttműködtünk a darab próbáin. A táncosoknak kicsit színésznek is kell lennie, a néptánc pedig mélységet ad az eredetileg prózai szövegeknek is.
Zoltán nem a levegőbe beszél. Már a nyolcvanas években is boldogan tett eleget Jancsó Miklós felkérésének: táncoljon az Illyés Gyula szavalta Egy mondat a zsarnokságról című remekműre. De táncolt József Attila, Ady versekre is, megszámolni is nehéz, hány költeményre. És ne feledkezzünk meg a nagyszabású előadásokról sem: Zsura ott volt a Királydombon 1983-ban, a legendássá vált István a király előadásban táncolt. – Felejthetetlen emlék, rengeteg ember gyűlt össze, annyi, amire nem is számítottunk. Jöttek az ország minden szegletéből, ott voltak erdélyi barátaink. Izgalmas élmény volt együtt dolgozni Szörényivel, Bródyval, Vikidállal, Deák Bill-lel… Hihetetlen megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem nem csak a tánckarban, de a koreografálásban is. De ugyanilyen fontos emlék, hogy tíz évvel később magam állíthattam színpadra ezt a legendás darabot, valamint 2013-ban Kolozsváron rendezhettem meg, s adjuk elő 52.000 ember előtt Erdélyben.
Ma már kevesebb idő jut a táncra, a hatalmas tánckar és a Honvéd Együttes vezetése sok feladattal jár. Három éve infarktusa volt, azóta Zsura igyekszik jobban figyelni magára – kicsit lassítani, tudatosabban étkezni és sportolni. De a kardió és a sok teendő mellett mindig lesz idő egy kis legényesre. Akár a négy fal között is.
NÉVJEGY:
Zsuráfszky Zoltán
» Kossuth-díjas, Kiváló Művész néptáncos, koreográfus
» A hazai hivatásos és amatőr együttesek szinte mindegyikében táncolt.
» Szenvedélyes gyűjtő: fiatalon a viseleteket gyűjtötte, ma különböző népi eszközöket, könyveket gyűjt.
» Darabjai nem ritkán a színpadon is szerepet kapnak.
» 2007-ben vette át az akkori Honvéd Táncszínház vezetését, amit 2014 óta Magyar Nemzeti Táncszínháznak hívnak.
» Tanít nem csak itthon, de az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Svájcban, Németországban is.
További érdekes cikkekért lapozz bele magazinunkba:
Olvass bele legújabb magazinunkba!