InfoPont
Dér Heni felteszi az i-re a pontot – intejú
  • 2020. október 14.

Új dalod, a Tedd fel, közel 1 millió megtekintésnél tart a Youtube-on. Kikkel dolgoztál együtt a klipben?

Minden dalom esetében, meg van a szokásos team. De ezt a dalt, most Tóth Marcival és Giaj-al készítettem. Nagyon megtetszett Giaj orgánuma, mert ebbe a stílusba, ebbe a nagyon belevaló, kicsit erősebb stílusba jól beleillik a hangja. Mindig szerves része vagyok a folyamatoknak, a dal legelső hangjától, a legutolsó, befejező momentumáig, mindig ott vagyok. Úgy érzem, hogy hiteltelen lenne egy olyan előadóként működnöm, aki kézhez kapja a készterméket és csak előadja. Ez a fajta stílus, amit képviselek, nagyon kétélű történet. Nagyon sokan megkérdezik tőlem, hogy miért nem nagyestélyiben énekelek, nagy ívű dalokat. Szerintem, ha ezt tenném, nem lennék sokkal jobb, mint most, sőt. Sokkal kevesebb ember nézné meg, nem működne jobban a karrierem. Ez a stílus, amit most csinálok, ez az, ami nekem bejön, amit nagyon élvezek, amit élvezettel csinálok. Ha én díva szeretnék lenni, akkor az lennék, azt csinálnám. Most érzem a helyemen magamat, ebben a stílusban.

Honnan jött neked ez a zenei világ, és a rappelés?

Már a Megasztár idején egy R’n’B albumon dolgoztam, de a Sugarloaf miatt félbe maradt ez a vonal. A zenekar mellett is, hip-hop és rapper zenékkel volt tele az autóm, ezeket hallgattam, ezeken nőttem fel. Sokszor privát bulikban, viccelődve kezdtem el rappelni. Sokan mondták: Heni, de jól nyomod, ez nagyon jó, miért nem rappelsz? Folyamatosan elhárítottam, hogy ne vicceljetek már, a Sugarloaf énekesnője vagyok. De aztán, mikor 2013-ban végre elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy belevágjak a szóló karrierembe és végre az álmaimnak éljek, annak a stílusnak, amit igazából szeretek, akkor Burai Krisztián bíztatott, (egyébként vele kezdtem el elsőként dolgozni, ebben a szakmában), hogy vállaljam be. Tudtam azt, hogy ez egy réteg zene, és nagyon sok embernek nem tetszik majd, de annál inkább örültem annak, hogy akinek viszont tetszeni fog és ott lesz a koncertemen, annak szívből tud szólni. Ma már egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol, a társadalom mit vár el. Most már azt csinálom, amit szívből szeretek.

Önbizalom tréninget tartasz fiataloknak. Mikor jött ez az ötlet, hogy egy ilyen irányban is elindulj?

Évek óta játszadozom a gondolattal, hogy iskolát szeretnék csinálni, illetve egy olyan kurzust, ahol tehetséges fiataloknak tudok segíteni és tanítani őket. Akár hangképzésre, színpadi mozgásra, előadó művészetre.

Aztán menet közben ezt az elképzelést mindig finomítgatnom kellett, mert sokszor a legtehetségesebbek vannak a leghátrányosabb helyzetben, és a szívem szakadt meg, hogy kevésbé tudok foglalkozni azokkal a tehetségekkel, akiknek semmilyen anyagi lehetőségük nincsen. Én tudok velük foglalkozni, de nem várhatom el mindenkitől, aki ebben a projektben dolgozik, hogy ingyen és bérmentve, idejét és tudását adja.

Így jött a gondolat, hogy egy alapítványt kellene létrehozni. Ez lett a Magyar Tehetségeket Támogató Alapítvány. Hosszú évekig dolgoztunk azon, hogy ez az alapítvány működhessen, de végre most már egy létrejövő dolgokról beszélhetünk. Ha azt látom a gyereken, hogy nagyon tehetséges és szeretné is ezt csinálni, meg van benne a motiváltság is, akkor nagyon szívesen odaállok mellé és segítek. Leginkább ezért vannak ezek a motivációs tréningek és előadások, hogy ezt a fajta életérzést, ezt a fajta szemléletet átadjam nekik, hogy legyenek álmaik és küzdjenek meg értük, célokkal kitűzve és be tudják járni végig a saját útjukat, amit elképzeltek.

Első körben énektanárként funkcionáltam a saját kurzusaimon, de azt egyenként kellett tartani és nekem erre egy idő után már nem volt kapacitásom. Rengeteg gyerekről volt szó, ezért kitaláltam, hogy csoportos órákat tartva, egyfajta mentori szerepkörben megjelenve, bemegyek az órákra és mesélek arról, hogy én hogyan kezdtem és hogyan jutottam el idáig. Nem volt bennem tudatos, hogy ez tulajdonképpen egy tréning. Aztán egyszer egy pszichológus ismerősöm bejött megnézni egy órámat és utána azt kérdezte, hogy mióta coachingolok.

Akkor derült ki számomra, hogy amit csinálok, az tulajdonképpen coaching. Pedig ez teljesen ösztönből jött, saját tapasztalataim alapján, példákkal alátámasztva. Ettől lett hiteles az, amit mondok, amit elmesélek az órákon, a gyerekek saját stílusához igazítva, alapvetően a 14-19 éves korosztályban.

Visszakanyarodva a zenéhez, mire készülsz mostanában vagy a közeljövőben?

Nagyon sokat próbálunk a zenekarommal. Ez is egy rég dédelgetett álmom volt. Szerettem volna, hogy ezt a feminista vonalamat, energiámat egy női zenekarban építhessem fel. Öt éven keresztül kerestem azokat a zenész lányokat, akik energiában, hangszeres tudásban és külsőleg is, olyan karakterek, akik hasonlóak hozzám. Végre megtaláltam, éppen erre az évre. Öröm az ürömben, hogy most van bőven időnk készre formálódni, van időnk rengeteget próbálni. Bízunk benne, hogy jövőre nagyon sok koncertünk lesz, tehát most inkább erre koncetrálok rá. A zenekari létre készülünk vizuállal, látvánnyal és saját dalokkal, áthangszerelt köntösben előadva, egy fuzionált, elektronikus, mai hangzással fűszerezve. Nagyon ütős csapattá fogunk válni. Tervezek majd új dalokat is, de most várjuk, hogy lecsengjen ez a járvány. Nem látom értelmét havonta kijönni egy új dallal, ebben az időszakban.

Ott van például Kasza Tibivel készült Annyira te című dalunk, ami 2 hónap alatt meghaladta a Youtube-on a 11 millió megtekintést. Nyilván nagyon örülünk és nagyon jó érzés, hogy ekkora siker lett, de koncertezni nem tudunk vele. Amire meg már lehetséges lenne, amilyen felpörgött világban élünk, elképzelhető, hogy addigra jön másik öt sláger és már azok kerülnek előtérbe. Így nem látom értelmét túl sűrűn kijönni az új dalokkal, ki kell várni, amíg ismét koncertezhetünk és találkozhatunk a közönséggel. Erre készülünk, teljes erőnkkel, mindennap ezen dolgozunk.


Olvass bele a magazinunkba is:

happy wheels