Csepreghy Markról először a Facebookon, a KKV csoportban hallottunk. Szokatlan pro bono felajánlásával, azonnal felkeltette az érdeklődésünket. Megkerestük, hogy meséljen magáról.
„Az USA- ban születettem, amerikai magyarként, kivándorló magyar szülőktől. A szüleimnek fontos volt, hogy megismerkedjek a magyar kultúrával, megtanuljam és meg is őrizzem azt. Magyarul beszéltünk otthon, így mindkét nyelvet hamar megtanultam. Később a gimnáziumi éveimre elküldtek Magyarországra tanulni a piaristákhoz. Két év kollégiumban töltött idő alatt megtanultam magyarul írni és olvasni. Kalandos évekkel a hátam mögött, 2006 óta foglalkozom borászattal Magyarországon.”
Ismerkedés a borászattal
Több mint 15 éve történt, mikor Tokajban részt vettem egy szüreten a Királyudvar borászatnál. Akkoriban Demeter Zoltán volt a birtokvezető. Az ő irányítása alatt segédkeztem és kezdtem tanulni. Annyira bejött ez az életforma és annyira kellemesen éreztem magam, hogy megszületett bennem az ötlet, szeretnék borászattal foglalkozni.
2006-ban tértem ismét vissza Magyarországra, és önkéntes munkát vállaltam pincészeteknél. A célom az volt, hogy kitanuljam a borászatot. Ebben az időben még szinte semmit nem értettem hozzá. Az egész nyarat végigdolgoztam, mindenféle munkát végeztem, ami éppen adódott. A csapatokkal jártam a szőlőt, címkéztem, palackot töltöttem, takarítottam, megtanultam az alapokat.
Később különböző pincészetekhez mentem segítőnek, hogy összegyűjtsem a tapasztalatokat. Főleg kisebb butik pincészetekben szereztem meg a tudásomat, így lett ismeretségem a minőségi pincészeteknél és így ismertem meg mélyebben a magyar bor világát. 2007-ben Nadapon, Szentesi Józsefnél voltam, ahol éppen egy parcellát metszettem, mikor valaki megkérdezte tőle, hogy nem akar- e vásárolni még egy parcellát. Mivel neki akkoriban nem voltak ilyen tervei, megkérdezte, hogy nekem van-e kedvem hozzá. Volt. Tulajdonképpen innen kezdődött. Megvettem az első parcellámat és még abban az évben, 2007-ben megszületett az első borom.
Kalandozás után visszatérés
Pár évre visszatértem az Egyesült Államokba, ahol nem távolodtam el a boroktól, először borbárban dolgoztam, majd az USA legnagyobb ital-nagykereskedő vállalatánál értékesítettem alkoholt. Ez a munka megadta a rálátást a legkisebb kocsmáktól a legelitebb Michelin-csillagos éttermek italkultúrájára.
Életem egyik meghatározó kalandja, mikor 2014- ben végigsétáltam a Camino-t. Az egy hónapig tartó, 900 km-es gyalogtúra után ismét Magyarországra vezetett az utam.
Elkezdtem borturisztikával foglalkozni, szerettem volna kezdeni valamit a tudásommal. Több kitérő után, lett egy kóstolótermem a Váci utcában. Turistáknak tartottam 6-8 borból álló vezetett kóstolókat. Szerettem volna bemutatni Magyarország különböző borrégióit, az érdekesebb borászatokon keresztül. Később egy turisztikai cég keresett meg, hogy szívesen küldenének hozzám csoportokat vacsorázni, és borozni. Ebből alakult ki a lakáséttermem.
Aztán 2019 nyarán egy barátomat, Alkonyi Kristófot, -aki a Bortársaságnál dolgozott, és a családja is ismert a bor világban- felkérték egy, Tokajjal kapcsolatos pályázati projekt kivitelezésére, melyhez a segítségemet kérte. A közös munka során született meg a gondolat, hogy ehhez jól kapcsolódhatna egy borbár. Bár időközben jött a covid, mégis egy érdekes fejlemény ezzel kapcsolatban, hogy épp a covidnak köszönhetően tudtuk megszerezni a helyet, ahol most a borbárunk működik.
Így született meg a Parlé.
A célunk az, hogy a Parlé ne csak egy borbár legyen, hanem egy közösségi tér is. Terveink között szerepel sok közösségi és kulturális program, koncertek, beszélgetések. A nyár folyamán a kóstolók mellett otthont adtunk népzenei koncerteknek, parfümőr előadásnak. Szeptemberben pedig egy író-grafikus művészpárt hívunk beszélgetésre. A bor egyfajta gerincet ad a bár működéséhez, de a programokkal színesíteni szeretnénk.
Pro bono
A KKV marketing csoportba tettem egy felhívást, hogy szívesen segítek az angol nyelvben azoknak, akiknek szükségük van rá. Egyedüli feltétel az volt , hogy jöjjenek el hozzám a Parlé-ba. Akkora sikere lett a posztomnak, hogy több százan jelentkeztek, sőt, még munka is lett belőle, kaptam üzleti alapon néhány nagyobb megkeresést könyvfordításra és weboldal fordításra, de hozzáteszem, hogy alapvetően nem ez volt a célom. Örömmel segítek azoknak , akik ellátogatnak hozzánk, akár nyelvgyakorlásban, akár akcentussal kapcsolatban, esetleg lektorálásban, vagy például, ha valaki interjúra készül, akkor átbeszéljük a lehetséges kérdéseket.
Parlé – Budapest, Paulay Ede u. 59.
(30) 576 6447
www.facebook.com/parlebudapest
Fotó: Alkonyi Kristóf, Mihalik Gábor és Csepreghy Mark
Olvass bele magazinunkba is:
Olvass bele legújabb magazinunkba!