Bár a kutya a hozzánk legközelebb álló állatfaj, hétköznapjaink szerves része, sokunknál családtag, mégis, döbbenetesen keveset tudunk róluk. Számos olyan tévhit kering, amelyre már létezik tudományos alapokon nyugvó magyarázat. Az alábbiakban a viselkedéssel, neveléssel kapcsolatos, és pár egyszerű, biológiai ismereteken alapuló néhány tévhitet gyűjtöttünk össze.
A kutyáknak szüksége van más kutyák társaságára.
Ez a kérdés valószínűleg önmagában megérne egy hosszabb értekezést. A kutyák a farkasoktól származnak, akik társas lények. Ugyanakkor, evolúciójuk során az emberhez alkalmazkodtak, az ő életmódját vették fel, sőt sokszor jobban értelmezik bizonyos jelzéseinket, mint a fajtársaikét. A kutyáknak nem feltétlenül van szükségük a falka élményére. De természetesen hagyjuk meg a lehetőséget, hogy ők döntsék el: inkább a mi társaságunkban töltik az időt a parkban vagy a többiekkel bandáznak.
„Csóválja a farkát. Akkor örül, igaz?”
A farokcsóválás a kutya kommunikációjának fontos része, és egy csóváló farok gyakran az öröm, az elégedettség jele. DE! Az izgatottságot, várakozást éppúgy kifejezheti, mint akár egyfajta figyelmeztetést is. Általánosítani olyan, mintha azt mondanánk, hogy az emberi beszéd a boldogság jele. Nemcsak az a lényeg, hogy mondunk valamit, hanem az is számít, hogy mit mondunk, milyen hangsúllyal, testbeszéddel. Ehhez hasonlóan, a kutyák farokcsóválását is érdemes mindig a kontextusában értelmezni.
A kutyák imádják, ha simogatják őket.
Ha ez nem is tévhit, de egy erős általánosítás. Személyiségfüggő, van amelyik szereti, és van, amelyik nem. Sőt az is lehet, hogy bizonyos helyzetben szeretik, míg máskor, ha például feszültebbek, akkor nem. Hagyjuk meg nekik a döntés jogát.
A kutyák csak fekete-fehérben látnak.
Ez egy olyan tévhit, amelyet a fejlett tudomány ma már egészen pontosan meg tud cáfolni. Bár a kutyák színlátása nem olyan fejlett, mint a miénk, a legutóbbi kutatások szerint, igenis, látnak színeket. Nagyjából hasonlóan képzelhetjük el a színlátásukat, mint a vörös- zöld színtévesztő emberekét. A vöröset, a zöldet és azok árnyalatait egy szürkés-barnás spektrumon látják, míg a kék, a sárga és ezek árnyalatai élénkek. Ezért lehet az, hogy a kék labdát könnyebben megtalálják a zöld füvön, mint a pirosat.
Ha a kutya orrát a „balesetbe” dörgöljük, megtanulja a szobatisztaságot.
Nem igaz. A tanulásról szóló kutatások szerint egy adott cselekvés esetében jutalmazás, illetve büntetés csak akkor működik, ha pár másodpercen belül követi a tettet. Ha kutyánkkal addig történik egy kis „baleset”, amíg mi távol voltunk, és amikor megjövünk, belenyomjuk az orrát a kakiba, azt biztos, hogy nem fogja megérteni. Ha azonnal belenyomjuk, az sem működik ez esetben, hiszen a kutya akkor tud helyesen cselekedni, ha van alternatíva. Ha azt mondjuk a kutyánknak, hogy ez nem jó, akkor ezzel együtt meg kell mutatnunk azt is, ami helyes. A napirend és a gyakori séták, a kinti kakilás és pisilés jutalmazása sokkal eredményesebb módszer.
További hasznos és érdekes tudnivalókért böngészd a Kutyabarát.hu oldalát!
Olvass bele legújabb magazinunkba!