Közel 9 hónapja annak, hogy több mint húsz év után elhagytad a Budapesti Operettszínházat. Hogy érzed magad most?
Az Operettszínház egy nagyon nagy szerelem volt az életemben, hiszen nyíregyházi fiatalként nekem az volt az álmom, hogy felkerüljek Budapestre, és bekerüljek az Operettbe. Életem legnagyobb sikereit az Operettben értem el, és azt hiszem, a kollégáim nevében is mondhatom, hogy az országos és nemzetközi népszerűségünket ennek a színháznak köszönhetjük. Az elmúlt években azonban a légkör megváltozott, és ellehetetlenítve éreztem magam. A döntés, hogy továbblépjek, addig volt nehéz, amíg a pontot nem tudtam kitenni, tehát amíg nem hoztam meg ezt a döntést. A váltás nem könnyű, még akkor is, ha az ember egy jóból egy még jobbat választ. Az Operettszínházban tovább szerettem volna fejlődni, és visszaadni, amit 20 év alatt kaptam, de sajnos erre már nem volt lehetőség.
A Magyar Színház viszont teljesen más: itt olyan fiatalokkal teli közeg fogadott, amely tele van élettel, lelkesedéssel és energiával. „Bemegyek a büfébe, és annyi gyereket, fiatal, lelkes embert látok.
A folyosón szövegeznek, táncolnak, és egy olyan hangulat van, amit érdemes lenne más színházaknak is lemásolni.” Ez a pezsgő légkör igazán inspiráló, és fantasztikus élmény ennek részese lenni.
Milyennek látod a Magyar Színházat?
A családi színház igazi ereje abban rejlik, hogy közös élményeket teremt, amelyek a kapcsolatok mélyítését és a családi harmónia erősítését szolgálják. „Ahová elmegy a gyerek, oda el kell menni egy apának is.” Ezekre az együtt megélt pillanatokra később vissza lehet utalni, és hosszú távon erősítik az emberi kapcsolatokat. Nem elég, ha egy előadás csupán egy szűk csoportnak – például csak a nőknek vagy csak a férfiaknak – szól, a cél, hogy az egész családnak kínáljon közös élményt.
A Magyar Színház élen jár ebben, hiszen itt napi három előadás is fut, és a nézők száma folyamatosan növekszik. A Magyar Színházban egyre több az előadás, és egyre nagyobb az érdeklődés, ami azt mutatja, hogy a szórakoztatás és a kultúra itt valóban minőségi módon jut el a családokhoz. Ez az elkötelezettség és aktivitás példát mutat a színházi szakmában, miközben igazi közösségi értéket teremt.
És a darabok? Milyennek látod a repertoárt?
Tényleg azt gondolom, hogy a Magyar Színháznak most olyan társulata van, mint annak idején az Operettszínházé volt fénykorában. Fiatal rendezők és friss gondolkodású alkotók dolgoznak itt, akik modern, zenés színházi élményt teremtenek. Az előadások mindenkit megérintenek: apa, anya nevettek, sírtak – ilyet nagyon ritkán látni manapság a színházban.
Ötgyerekes apaként kétéves gyermekemmel érkeztem, és még ő is reagált az előadásra, végig „kommunikálva” a színészekkel. Ez a színház igazi kincs Budapest szívében, hiszen nemcsak szórakoztat, hanem egy olyan élményt nyújt, amely egyszerre szól családoknak és színházszeretőknek.
A mese az mese – ott a Madagaszkár, egy szenzációs produkció, amit imádnak a gyerekek. Aztán ott a Valahol Európában, a fantasztikus gyerek színészekkel és Reviczky Gáborral.
“Nemrégiben láttam az Ezeregy éjszakát, amely igazi, Broadway szintű színházi élményt nyújtott, és teljesen magával ragadott.” A Geszti Péter, Monori András és Tasnádi István worldmusicalt mindenkinek látnia kell! Ez nem kérdés. Főleg, akinek gyereke van, vigye el, mert ez egy olyan mesevilág, amibe a gyerekek totálisan bele tudnak cseppenni. Én biztos, hogy még legalább kétszer megnézem.”
December óta kettős szerepben láthat a közönség A Koldus és Királyfi klasszikusának musical változatában. Mekkora kihívást jelent egy előadáson belül két szerepben színpadra állni?
Igen, két teljesen más karaktert kell megformálnom, ami baromi nehéz, de pont ettől izgalmas. Nekem ez jutalomjáték, egy színészi ajándék. Úgy vagyok vele, hogy én nem egy állami kitüntetést kaptam, hanem ezt: egy olyan feladatot, amire nagyon büszke leszek.
John Canty, a koldus apja, egy fröcsögő, röfögő, agresszív gazember, aki a túlélésért küzd London utcáin. A fiát lopásra és koldulásra neveli, hogy elkerülje a Towerbe kerülést. Egy szakadt, savanyú humorú figura, aki lehet, hogy megérdemli a sorsát, de nem minden földönfutó tehet arról, ahol van. Ezzel szemben ott van VIII. Henrik, egy erőskezű, de jólelkű uralkodó, aki egyedül neveli fiát, mert az édesanya belehalt a szülésbe. Bár betegeskedik, mégis friss gondolkodású, és az utolsó napjaiban is azon dolgozik, hogy fiát méltó uralkodóként ültesse a trónra.
Rendkívül tehetséges kollégákkal dolgozom együtt, és azt gondolom, érdemes odafigyelni rájuk. A fiatalok előtt egy igazán ígéretes pálya áll. Nagyon sok ősbemutatóban részt vettem már – például a Menyasszonytánc, a Rómeó és Júlia, vagy a Rudolf –, és ezek mind meghatározó pillanatok a magyar színházi életében. Az ilyen produkciók maradandó nyomot hagynak, hiszen ha mi már nem is leszünk, ezekre az előadásokra emlékezni fognak, és tudni fogják, hogy 2024-ben ők mutatták be a Koldus és királyfi musicalt.