Szeretnénk bemutatni az olvasóinknak. Ha találkozol valakivel, aki nem ismer téged, mi az a 3 fontos dolog, amit mindenképpen tudnia kell rólad?
Ha valakire elsőként találkozom, akkor az első benyomása az lesz, hogy jó ég, itt áll előttem egy látszatra teljesen szociopata, rövid hajú, szőke nő, fusson ki merre lát. Szóval nem biztos, hogy eljutunk odáig, hogy három dolgot kitárgyaljunk. Mivel örökösen egy sajátságos szűrőn keresztül látom a világot, így nekem általában azok a dolgok maradnak meg emlékképként, amik mellett a legtöbben elmennek, vagy nem beszélnek róla. Engem mindig más foglalkoztat, mint ami éppen kvázi „fontos”. Kicsit furabogár vagyok, de legalább jó a humorom. Bár igaz, hogy maximum három órát tudok érdemben társaságban lenni, utána a vendégeim is inkább hazamennek. Szóval nem vagyok egyszerű eset. Értelemszerűen most sem sikerült a feltett kérdésre válaszolnom.
Honnan jött az ötlet, hogy blogot írj?
Nekem az írás igazából egy ventilláció. Sosem voltam népszerű gyerek, mindig furább, másabb voltam mint a többiek, szókimondó, cinikus, ironikus, nagyon szélsőséges humorú, és baromi erős igazságérzetem volt. Ezek ritkán tesznek népszerűvé valakit fiatalon, főképp, hogy nem voltam sosem hajlandó senkit sem a népszerűsége miatt követni vagy azért barátkozni másokkal, mert ők voltak a menők. Persze ezzel az ember ki is rekeszti magát a tömegből, így aztán nekem kevés, de nagyon jó barátom volt mindig, és egy igazi könyvmoly voltam. A gimiben az irodalomtanárom – aki a legmeghatározóbb tanár figurám lett egész életemben – mondta mindig, hogy jól írok. Talán ez volt a kezdet, amikor megcsapott az írás flow-feelingje. Igazából azonban olyan harminc éves koromban kezdtem el napi szinten írni, főképp a saját szórakoztatásomra, és azért mert azt gondoltam, hogy jó lesz majd egyszer öreg koromra egy naplóféleségben visszaemlékezni mindenre, amik akkor fontos dolgok voltak.
Jellemző azóta is, hogy válogatás nélkül írom le azt, ami a fejemben van, nem ismerem a tabu témák fogalmát. Semmi sem tabu, ami az életünk része, hiszen milyen alapon válogatjuk szét az „illik” és a „nem illik” kategóriákat. Ahogy már gyerekként sem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam, hát felnőttként még annyira sem foglalkoztat, viszont az mindig is nagyon fontos volt, hogy senkit ne bántsak meg – legalábbis ne indok nélkül – azzal, amit írok.
A Facebookon meglehetősen nagy követőtáborod van. Volt ezzel kapcsolatban konkrét célod vagy csak véletlenül alakult így?
Azt gondolom, hogy a mai magyar közéletből fájdalmasan hiányzik a csevegés, a régi kávéházi beszélgetés hangulata, amikor az emberek azért ülnek be valahova meginni egy italt, hogy közben másokkal tudjanak szóba elegyedni. Az én oldalam különlegessége talán az, hogy nem tematikus, nem épül semmilyen konkrét téma köré, írok, amiről éppen kedvem van, vagy ami aktuális éppen az életben, az életemben, és ha az olvasóimnak van kedve, vagy véleménye, vagy hasonló sztorija, akkor beszállnak kommentekkel, és nagyon sokszor az adott poszt saját életre kell a hozzászólásoktól. El kell mondanom, hogy az AV Freron-on egy zseniális tábora van olyan embereknek, akik egymás online cinkosai, tényleg olyan, mint egy virtuális kocsma, vagy himzőkör, ők teszik ezt élővé, millió alkalommal be is írják, hogy azért néznek fel naponta többször, mert tudják, hogy féktelenül tudnak röhögni, vagy épp egy könnycseppet elmorzsolni.
Célom? Nem igazán volt, ez az oldal egyszerűen csak megnőtt, és nő hihetetlen tempóban, sokszor havi 1 milliós látogatottságot generálva, több ezer like-al, és hozzászólással. Ami fontos, hogy nem vagyok eladó és az oldal sem az, nincsenek pózolós hirdetések és ‘vedd meg ezt vagy azt’ akciók. Én esendő vagyok, őszinte, béna, önkritikus, segítőkész, és marha randán tudok beszélni. Az oldalon egyébként periodikusan szoktunk egymáson és másokon is segíteni, vannak ügyek, amik mögé állunk, mert jónak lenni jó, és segíteni is jó. De mi ezt is másképp csináljuk, mint mások, meg lehet nézni, hogy miről beszélek.
Webáruházadban egyedi termékeket lehet rendelni. Hogyan vágtál bele a létrehozásába és milyen szempontok alapján döntöd el, hogy milyen termékeket árulsz?
A webáruház egy érdekes vonal, mert abszolút saját, illetve négyen vagyunk tulajdonosai, és az élet hozta létre. A nyár folyamán született meg a Beszól a sziámi című Facebook oldal, ahol a három macskám narrálja az életüket. Van egy okoskodó, butus, de halál cuki idősebb sziámink, ő Bandzsi, és fiatalabb, csak thai nyelven beszélő másik sziámink, aki soha nem koherens a szövegekhez, de feltétel nélkül nagyon informatív, és van egy utcai lelenc macskánk, aki a földönkívüli szerepét tölti be az oldalon, a Macskariusz bolygóról érkezett, hogy megmentse a földlakókat – önmaguktól. Ezt az oldalt abszolút a saját szórakoztatásomra kezdtem el írni, de valami hihetetlen tempóban nőtte ki magát, és egészen egyszerűen az olvasók kérték, hogy legyenek termékek a macskák ikonikus mondataikkal és grafikáikkal. Két termék vonalunk van, az egyik a fent említett macskás, a másik pedig egy abszolút egyedi, porcelánra kézzel írt mondjuk úgy, hogy pimasz szövegek, amik éles ellentétben állnak a díszes festett porcelánok stílusával. Nagyon hamar elképesztő népszerűek lettek.
A www.bandzsi.hu oldalon lehet az aktuális, és mindig egyedi kínálatot megtekinteni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Hát, az írás az biztos marad, készül az első kötetem – már vagy két éve – de tavasszal biztosan ki lesz már adva. Szeretném, ha jövőre végre lehetne AV Freron-os rendezvényünk is, ahol a résztvevők végre élőben is koccinthatnak és örülhetnek egymásnak, az olvasók között van borászat, szálloda, étterem, szórakoztató ipari vonal is, szerintem simán összehozunk valami aljasabb bulit. Az oldal folyamatosan nő, de nem szabok neki irányt, értékteremtő közösséget látok magam körül a virtuális térben, és erre ma elképesztően nagy igény és szükség van. Őszintén szólva belőlünk még bármi lehet.
Olvass bele a magazinunkba is:
Facebook/avfreron
Instagram @av_freron
www.bandzsi.hu
www.avfreron.hu
Olvass bele legújabb magazinunkba!