Szabadfi Szabolccsal, Szabi a pékkel a Highligths of Hungary eseményén beszélgettünk. Szabi a tőle megszokott lazasággal válaszolt kérdéseinkre, mesélt munkája és szabadidejének kapcsolatáról.
Nemrég nyitottál Szentendrén egy látványpékségből és közösségi térből álló komplexumot. Mennyire tudsz időt fordítani szabadidős tevékenységeidre?
Szabi: – Hát egyáltalán nem, köszönöm a kérdésedet. Gyakorlatilag reggeltől estig bezártam magam ide ebbe a komplexumba. Nem elég hogy sütök egész hajnalban, utána máris kezdődik az élet az udvarban. Jön a pajtába az oktatás és aztán dolgozom kicsit a fűszerkertben. Most, hogy már a zöldségeket el tudtam ültetni, fogadom a vevőket, hiszen szívesen mutogatom ezt a gyönyörű szép kertet. Néha visszarohanok az emeletről, mert ott van a termelő és még azért forgatok egyet a kenyéren és kisütök valamit.
Csapatban dolgozol vagy egyedül viszel mindent a hátadon?
Szabi: – Van egy ilyen fajta fóbiám, tehát én próbálok mindenkit irányítani. De ezt most szépen lassan elkezdtem elengedni, hagyok teret a srácoknak is meg a csajoknak is abban, hogy döntsenek, hogy kreatívak legyenek és álljanak bele ők is ebbe a dologba. Van mögöttem egy nagy csapat, ami nélkül nem működne. Természetesen az a mennyiség, amit mi sütünk, ahhoz az én két kezem már nagyon-nagyon kevés lenne. És hát nem is csak a pék csapatra kell figyelnem, hanem ott vannak a felszolgálók, a kiszolgálók, a pizzások, a kertésztől elkezdve mindenki. Ez most már nem one-man show.
Hol termeltek?
Szabi: – Budapesten van a nagy üzemünk, a háttérműhelyünk. A szentendrei egység az csak Szentendét látja el. Mivel van kilenc boltunk, ezért természetesen nagyon sok minden kikerül a budapesti műhelyből és emellett még vagy 70 étteremnek és hamburgerezőnek kell a kenyereit elkészítenünk. Köztük Michelin csillagos helyeknek is, úgyhogy nagyon büszkék vagyunk arra, hogy megbíznak minket ilyen munkával.
Ha választani kellene a mozi, színház vagy kiállítás közül, mire mennél el legközelebb?
Szabi: – Gyakorlatilag mind a hármat imádom. A mozi, az azért veszélyes, mert pék vagyok és amikor lekapcsolják a villanyt és leülök, akkor nagy valószínűséggel el is fogok aludni. Úgyhogy inkább a kiállítás, azokat nagyon-nagyon szeretem itthon is és külföldön is. Most éppen a Munkácsy kiállítás mellett jöttem el, azt még gyorsan meg kellene nézni, ráadásul napközben beleférne az időmbe is. A színház mivel este van, az megint csak veszélyes rám nézve, mert a gondolataim már azon járnak, hogy elindult a termelés és hogy biztos minden rendben van-e a műhelyben, a kenyér meg van-e kelve és hasonlók. Tehát, hogyha háromból egyet kellene választanom, akkor a kiállítás mellett döntenék.
Vincze Dániel – InfoPont Magazin