Telezsúfolhatnánk ezeket a sorokat a jól megszokott közhelyekkel, melyek a valóságot tekintve sosem változnak: új év, új lehetőségek, a januári kókadozás, az év legsötétebb hónapjának túlélése, az első, hömpölygő munkanapok, másoknak pedig a vizsgaidőszak az, mely kissé undok hónappá avatja a januárt. Viszont egy szónak is száz a vége, mi már csak előre tekintünk! És ami pedig ezt illeti, februárral jó pár örömhírt bezsebelhetünk: először is az év második hónapja a tavasz témakör felé orientálódik, mely egyet jelent azzal, hogy remek télűző programokat látogathatunk országszerte, másrészt az idő is remélhetőleg egyre kellemesebbre fordul március közeledtével. Szeressük egy kicsit még a havazást, korcsolyázzunk egy nagyot és a maskarás készülődés közben szakítsunk időt egy utolsó szánkózásra is. Végérvényesen indítsuk el 2018-at, hiszen csak rajtunk múlik!
Amikor a fánkok még díszesebbek és a ruháink még színesebbek
Ez az az időszak, amikor a kisiskolások a tornateremben adják elő kinézetükhöz kapcsolódó rejtett képességeiket, az egyetemisták nagy házibulit rendeznek, a felnőttek világában pedig céges partik, nagy farsangi rendezvények kerülnek középpontba.
A farsang vízkeresztkor kezdődő és hamvazószerdáig tartó, évszázadok óta évente megismétlődő ünnepsorozat, nagyon gazdag szokáshagyománnyal. Megelőzi a karácsonyi ünnepkör, és követi a húsvéti ünnepkör, pontosabban annak kezdete, a húsvétot megelőző 40 napos böjt. A hagyományok szerint ez az önfeledt mulatozás, dús lakomák időszaka, amikor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt. A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget – sikertelen üldözését követően végül – a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére.
Tudtad?
A farsangi programok itthon is évről-évre egyre változatosabbak, de nem hagyhatjuk említés nélkül az egyik legnagyobb európai mulatságot sem: a Velencei karnevált. A gondolák városában hatalmas ünnepség veszi kezdetét ekkor, s időt, látványt, pénzt nem sajnálva díszítik a várost. Kevesen tudják viszont, hogy Magyarországon ezt a népszerű mohácsi busójárás képezi le. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A mai busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek s a busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, játszanak az emberekkel.
Tavasz felé tántorog
a megroskadt tél,
s a szennyes hó fölött,
hol még fagyosan
ragyog a holdfény,
rongyos felhőket kerget
a februári szél
Kuklis József
Olvass bele legújabb magazinunkba!