Történt az, hogy a teljesen normális, március végi hólapátolás közepette, elmentünk megnézni a mexikói hangulatra hajazó és éppenséggel Gringo címet viselő amerikai akció-vígjátékot. A kaszkadőr-rendező, Nash Edgerton által vászonra vitt film minden egyes, 110 perce egy tacoval és pár fajitassal tökéletesen megpakolt katasztrófa volt. Nem mintha sokkal többet vártunk volna, hiszen ahhoz már szinte isteni szintre kell emelkedni, hogy valaki a mexikói-amerikai (drog) kapcsolatok ábrázolásába némiképp új színt vigyen, de ez még így is átlagon alulira sikeredett.
Némi cucc a kartellnek, milliók pengnek
A történet megfejtését tulajdonképpen egy másnapos agyaláshoz lehetne hasonlítani, amikor is keresztrejtvény formájában, cetliket felragasztva próbáljátok azt kideríteni, hogy mégis mi történt előző éjjel. Másnaposság nem volt ugyan, de fejfájás igen… Leegyszerűsítve a sztori egy chicagói cég alfahím főnökének, Richardnak (Joel Edgerton) és „kedves”, alfáné társának, Elaine-nek (Charlize Theron) orvosi marihuána bizniszéről szól. Az erkölcsileg megkérdőjelezhető vezetők cégüket mentve leutaznának Mexikóba, hogy ott rendbe tegyék annak „fekete” szállításait. Az egyik nagy kartell rákapott a termékükre és mikor azt mondják nekik, hogy itt a vége, bizony elkezd forrni az a Latino vér és kitör a háború. Apró csavar a Gringoban, hogy van a cégnek még egy rendesen balek, Haroldja (David Oyelowo), aki beosztott pozícióban melózik a cégnek és gőze sincs munkaadóinak illegális tevékenységéről. Ez a Harold feleségével (Thandie Newton) él együtt és mikor átugrik főnökékkel a szomszédokhoz, Mexikóba, fenekestül felfordul az élete. Rájön, hogy ki akarják túrni a cégből és a háta mögött röhögnek rajta. Ez addig ingereli, míg fogja magát, lelép, s mikor a többiek már újra „jenki földön” vannak, bekamuzik egy váltságdíjas emberrablást „némi” pénzköveteléssel. A történetbe innentől kezdve új szereplők jönnek: a mexikói kartell, a mexikói céges emberke (alias „amigo”) és Richard bátyja is keresi már Haroldot. A sztori legalább 4 szálon fut, amit lehetetlenség követni: nem tudjuk sem a szereplők eredetét, sem azt, hogy ki és miért is keresi pontosan ezt a szerencsétlen Haroldot. A másik nagy hibája a filmnek, hogy ugyan akció, de ahhoz nem túl kidolgozott és ugyan vígjáték is, de aligha akadnak benne nevetésre ingerlő jelenetek (ha csak nem vesszük Harold állandó, kislányos nyavalygását). Valószínűleg többféle dologba szerettek volna belenyúlni a filmet megálmodók, de pont ettől lett felszínes a múvi. A Gringo egy vasárnap délutános, lájtos mozizásnak elmegy, de ennél többet ne várjunk tőle.
Olvass bele legújabb magazinunkba!