Balatoni hajónaplók – Generációkon át a BAHART-nál

A 175. jubileumi hajózási szezon tiszteletére, a „Tradíció és Modernizáció” jegyében Balatoni hajónaplók címmel hoztunk nektek történetet. Gyertek, szálljatok fel velünk a fedélzetre erre a virtuális utazásra, és fedezzétek fel
a hajózás rejtett titkait! Ez alkalommal Németh Zsolttal, az idén 130. születésnapját ünneplő Kelén nosztalgiahajó kapitányával készítettünk egy interjút.

Mióta dolgozol a Balatoni Hajózási Zrt-nél?
1983. augusztus 1-én jelentkeztem felvételre a Társasághoz, melyet akkor MAHART Balatoni Hajózási leányvállalatnak hívtak.

Miért ezt a hivatást választottad magadnak?
A legegyszerűbb válasz talán, hogy biztos a véremben volt, hiszen a nagyapám is hosszú évtizedeket töltött el a vállalatnál, szelte a Balatont különböző hajókon és hajóparancsnoki posztból vonult nyugdíjba. Kisgyerekként többször hallottam tőle kedvenc hajójáról a Tündéről, amelynek elsüllyesztésében és helyreállításában is részt vett, amikor a II. világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantása elől így mentettek meg több hajót is. Ezen kívül a középiskolás éveimet
Balatonfüreden töltöttem, és ha ősszel vagy tavasszal a nagymamámat szerettem volna meglátogatni Siófokon, kézenfekvő volt, hogy a menetrendi hajójáratokat vegyem igénybe. Sokszor fordult elő, hogy csak egyedüli utas voltam, ilyenkor persze próbáltam beszélgetni a személyzettel, kérdezgettem őket a hajós életről, és azt hiszem ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy érettségi után én is szeretnék ebbe a közösségbe tartozni.

Milyen hajóknak voltál a kapitánya, illetve jelenleg melyik a „Te hajód”?
A balatoni flotta szinte valamennyi hajóján megfordultam valamilyen beosztásban, vízibuszoktól a katamaránokig, beleértve azokat a hajókat is, amik ma már egyáltalán nem, vagy máshol teljesítenek szolgálatot. Jelenleg a flotta nagy Öregének, a 130 éves Kelénnek vagyok a kapitánya. Megtiszteltetés számomra, hogy vezethetem, mert úgy gondolom, hogy ez a hajó minden hajós számára nagy kihívás.

Milyen élmények fűznek a Balatonhoz, a hajózáshoz?
Felemelő élmény volt például, amikor 1996-ban a hajózás 150. évfordulóján az akkori zászlóshajó, a Beloiannisz kormányánál állhattam és a felsorakozó hajók előtt elkormányozhattam. A lányom az első lépéseit a Siófok katamarán kormányállásában tette meg. Az első hajóparancsnoki beosztásom az Ederics motoroson volt, amikor a fiam még olyan pici volt, hogy a kormányállási székből csak úgy látott ki, hogy 3 párnát raktunk alá, de mégis Badacsonytól Keszthelyig kormányozta a hajót.

Mondhatjuk, hogy nálatok már-már családi hagyománynak számít a BAHART-nál dolgozni?
A feleségemmel ugyanazon a napon felvételiztünk a vállalathoz. Persze el kellett telnie pár évnek mire megismertem és összekötöttük az életünket, de ugyanúgy, mint én, azóta is a cég dolgozója. Az első hajós esküvő a mi nevünkhöz fűződik, mondhatni ezzel egy hagyományt teremtettünk. A gyerekeim életének mindig is szerves része volt a hajózás. Próbáltam minél több időt velük lenni, de bizony a hajós élet nem minden esetben családbarát. Feleségemmel úgy próbáltuk megoldani, hogy amikor csak tudta, elhozta őket arra a hajóra, amelyiken épp szolgálatot teljesítettem. A lányom a mai napig szívesen emlékszik vissza a Kelénen töltött születésnapi bulikra, a fiam pedig, ha mód nyílt rá, sokszor akár több napig is velem volt. Így nem csoda, hogy az egyetem elvégzése után szintén a cégnél kötött ki és jelenleg is a marketing osztályt erősíti munkájával. A fiam amikortól lehetősége adódott, a nyári szünetekben munkát vállalt itt, egy nyarat még a Kelénen is dolgozott az irányításom alatt. A felsőfokú tanulmányai után már más irányt vett az élete, de úgy gondolom életre szóló tapasztalatokat gyűjtött az itt eltöltött idő alatt. A gyerekeim gyakorlatilag ezt az életformát képviselve nőttek fel, és nagyon remélem, hogy még az unokáim is megtapasztalhatják a hajózás szeretetét és szépségeit.

InfoPont Magazin