AZ OLIMPIAI TELJESÍTMÉNY CSAK ÉRMEKBEN MÉRHETŐ?

Augusztus 11-én befejeződött a XXXIII. Nyári Olimpia Párizsban, ahol a Magyar Olimpiai Csapat 6 arany-, 7 ezüst- és 6 bronzérmet szerzett, így Magyarország az éremtáblázat 14. helyén végzett, ami a 206 nemzet közötti versengés tekintetében kiváló eredménynek számít. Nagyon büszkék vagyunk minden sportolóra, aki képviselte hazánkat a világ egyik legnagyobb sporteseményén, hiszen tudjuk, hogy milyen nehéz csak kijutni is az olimpiára.

De  tényleg  csak  az  érmeket  kell  számolnunk? Legfőképp az aranyérmeket? Minden egyes érem mögött elképesztő mennyiségű munka és felkészülés áll. A sportolók kisgyerek koruk óta készülnek arra, hogy az olimpián megmérettessék magukat, hogy életük legjobb teljesítményét hozzák ki abban az adott pillanatban, percben vagy éppen órában, napban. Nem mindig jön össze. Olimpiai érmesnek lenni nagyon jó dolog, hiszen, ha az ember ránéz reggelente a kávéja kavargatása mellett a vitrinre, ahol ott lapul az érme, akkor érezheti azt, hogy igen, megérte annyit menni, hajtani, dolgozni és nem feladni akkor sem, amikor nagyon, de nagyon nem akartak összejönni a dolgok.

De mi van azzal a sportolóval, aki pont nem lesz érmes? Aki épp egy kicsivel negyedik, ötödik vagy hatodik helyezett lesz az olimpián? Ő nem tud ránézni az érmére, nincs egy kézzel fogható kis tárgy, ami az eredményét bizonyítja, csak az emlékei, hogy ott volt, megpróbálta, közel volt hozzá. Úgy gondolom, hogy ez az egyik legnehezebb szituáció egy sportoló életében. Azt is tudom, hogy azért sportoló a sportoló, hogy ezekből a kudarcokból felálljon, leporolja a ruháját és rugaszkodjon neki a következő felkészülésnek, a következő négy évnek.

Ha csak belegondolunk, hogy Magyarországot az olimpián 20 sportágban 178 sportoló képviselte, akik összesen 19 érmet szereztek, azaz csapatainknak (vívás, kajak- kenu) köszönhetően 26 sportoló érkezett haza éremmel a nyakában, akkor gyorsan kiszámolhatjuk, hogy most épp hány sportoló porolgatja a ruháját.

Szeressétek őket, nagyon sokat jelent egy jó szó vagy bátorító ölelés, lehet, hogy épp annyit, hogy újra vízre szálljon, lemenjen a terembe és négy év múlva ő álljon fel annak az olimpiai dobogónak a tetejére.

Fotók: Szalmás Péter / MOB-Média