Az alapvetően színházi fesztiválként 2018-ban indult sorozat idénre minden művészeti ágat lefedő összművészeti produkcióvá nőtte ki magát, ahol az irodalom, a vizualitás és a zene is a színházzal egyenrangú szerepbe került. Magány és kapcsolódási vágy – ezek voltak a fesztivál hívószavai.
A színház és a fél világ
“Amikor először láttam a Tarnóczi Jakab rendezte Magányos embereket (New Yorkban: Lonely Lives, magyarul, angol felirattal) a Katona József Színházban, azt éreztem: ezt látnia kell a világnak”, mondja Boros Anna, a fesztivál egyik főszervezője (Kovács Brigitta mellett) és művészeti vezetője.
Nem volt könnyű a megvalósítás útja, már csak a grandiózus díszlet miatt sem, amit itt kint kellett legyártani. „Ez nagy vállalás volt, Teplán Lili segítsége nélkül nem sikerült volna”, avat be Boros, “Lili, aki New Yorkban filmes díszlettervező, elővarázsolta a díszletet, a kellékeket többségében én szedtem össze. Körbefotóztam a Katonában az eredetit, utána mindent megkerestünk helyben. Tulajdonképpen egy lakásbelsőt rendeztünk be, 150 kellékkel.”
Az utolsó estén Székely Csaba 10 című, a Radnóti Miklós Színházban hetedik évada futó előadásának felolvasószínházi verzióját mutatták be. Az est szervezője Boncz Ádám volt, aki korábban tíz éven át dolgozott színészként New Yorkban. A magyar előadók (Boncz Ádám, Pankovits Nikolett, Stork Natasa és Szűcs Andrea) mellett hat amerikai színész adta elő a művet Móser Ádám élőzenei kíséretével.
A darab rendezését is a szerző vállalta, a castingot Boncz Ádámmal közösen végezték. Nem hagyomány nélküli a forma, az első fesztiválon is volt már felolvasószínház, a Mohácsi testvérek Egy piaci nap című, Závada Pál regényén alapuló előadását is ugyanebben a formában adták elő.
Már a felkérésnél elküldték a színészeknek a darab új, Szűcs Anikó által kifejezetten erre az alkalomra készített fordítását. A válasz e-mailek egyértelművé tették: szeretni fogják a színészek a darabot. Alice Lussiana Parente, Alok Tewari (a népszerű The Band’s visit című Broadway előadás színésze), Markus Hirnigel, Randolph Curtis Rand (OBIE díjas), Sadi Bimwala és Tracy Hazas lelkesen és nyitottan állt a feladathoz. Alok hozzátette, hogy ez a multikulturális élmény még New Yorkban sem mindennapi, utoljára egy argentin koprodukcióban élt meg hasonlót. Több próba előzte meg a bemutatót, és „jó volt megélni, hogy ezek a nagy nevek első hívásra jöttek velünk, és hogy New Yorkban is mennyire örülnek a színészek minőségi munkának, legyen az bármilyen nehéz kihívás. Ha az idejük engedi, elvállalják ezeket a kísérleti előadásokat, hogy karbantartsák a mesterségüket.” – fűzi hozzá Boncz.
A fesztivál másik szenzációja egy ősbemutató volt, a Kati Marton író, újságíró, ötvenhatos emigráns önéletrajzán alapuló monodráma, A nép ellenségei címmel. A darabot a Mohácsi testvérek álmodták színpadra, és Martont Marozsán Erika személyesítette meg. Az előadás angol nyelven született meg. A bemutatón részt vett az alapmű szerzője is, megható pontja volt az estének, amikor a tapsot követően Kati és Erika összeölelkeztek: mint a darabban a múlt és a jelen.
A divatperformance két táncos közreműködője Simkó Beatrix Trisha és Grecsó Zoltán voltak, akik egy saját előadást is hoztak New Yorkba, illetve táncos workshopot is tartottak.
Új terek, új tervek
Nagy lépés volt a fesztivál életében, hogy új, kimondottan a new yorki kulturális életbe beágyazott terekkel bővültek a helyszínek. Ilyen volt a brooklyni Dobbin Streeten lévő két galéria, a TBSP Studio (Scott Miller és Cayla Zahoran a helyszínnel támogatta a rendezvényt) és The Gallery at Dobbin Mews (Böröcz András galériája). E két helyszínen zajlottak a filmvetítések, a különleges performance-ok, illetve a központi kiállítás is itt kapott helyet.
A Mucsi Emese kúrálta kiállításban zajlott a megnyitó is. A Capa központ támogatásával létrejött anyagban olyan magyar művészek munkáit láthattuk (Sylvia Plachytól Barabási Albert-Lászlón át Korodi Jánosig), akik ebben a köztességben otthon vannak. A kiállítás nyitó fotója a bőröndös kép volt. Maga a bőrönd sokrétű jelkép: összefogja az előadások lényegét. Akkora lehetett a műtárgy, ami egy bőröndbe belefért.
In Between címmel Vajdai Vilmos rendezett színházi performanszot a kivándorlás, elvágyódás, honvágy témájában. Tizenöt szereplő, művészek és civilek, tizenöt történet. Az előadók, illetve vallomástevők, a közönség soraiban foglaltak helyet. Mindenkinek három körben másfél-másfél perce volt elmesélni a saját történetét. A szövegeket konceptuálisan kimondottan ide készült (Gábor Márton Dániel) videókollázsok kötötték össze. Vegyes társaság, vegyes történetek, még vegyesebb érzelmek.
Mucsi Martin gasztronómiai élményekkel ízesítette a programokat, érdekes és kreatív újításokkal, amik köré programok is szerveződtek.
Sisi koncertje New York egyik kulthelyén, a Nubluban (Ilian Ersahin török zenész helyén és segítségével), a Dugattyús szponzorálásával jöhetett létre. Sok amerikai vendég volt jelen, a nyelv nem jelentett akadályt. Sisi színpadi jelenléte mindenkit lenyűgözött.
A fesztivál honlapja: hungarylivefestival.com/hu/