Január végén érkeztünk meg Belize-be, ebbe a kicsi, de elképesztően színes közép-amerikai országba, amelyet kifejezetten a búvárkodási lehetőségek miatt választottunk. Tudtuk, hogy itt található a világ egyik legismertebb merülőhelye, a Great Blue Hole, és azt is, hogy angolul beszélnek – hiszen Belize egykori brit gyarmatként az egyetlen angol nyelvű ország Közép-Amerikában. A spanyoltudásunk is jól jött, hiszen a lakosság jelentős része kétnyelvű, és erősen érződnek a karibi és latin-amerikai hatások a mindennapokban is. Bérelhető autóval jártuk be az országot, és minden egyes napra jutott egy újabb csoda – víz alatti kalandok, dzsungelbe vesző romok és végtelen naplementék.
Caye Caulker
Go Slow, és tényleg úgy is van
Ha van hely, ahol igazán le lehet lassulni, akkor az Caye Caulker. Ez a kis sziget úgy ringat bele a nyugalomba, mintha mindig is itt lett volna a világ közepe – csak mi nem tudtunk róla eddig. Nincsenek autók, csak biciklik és golfkocsik, a fő közlekedési mód pedig a séta, lehetőleg mezítláb. A sziget mottója: Go Slow – és ez itt nem vicc, hanem életforma.
Ez az a hely, ahol hajnalban, a verandán ülve, kávéval a kezedben nézed, ahogy lassan felébred a sziget: a helyi rendőr sétálva érkezik a munkahelyére, az egyenruhás iskolások biciklin sietnek órára, miközben a tengerparton jógázó turisták és a matcha lattéjukat szürcsölő hátizsákosok is békésen megférnek egymás mellett. Minden lassú, minden egyszerű – és minden nagyon rendben van így.
A Great Blue Hole
amikor a természet túl szép ahhoz, hogy elhiggyük
Belize egyik legismertebb látnivalója a Great Blue Hole, ami nem más, mint egy hatalmas, szabályos kör alakú víznyelő a Karib-tenger közepén. A korallzátonyokkal körülölelt mélykék kör átmérője több mint 300 méter, és közel 125 méter mély – vagyis elég nagy ahhoz, hogy az űrből is jól látszódjon. Búvárok számára ez egy szentély: nemcsak a különleges barlangképződmények, hanem a víz alatti csend és súlytalanság miatt is.
Mi viszont úgy döntöttünk, hogy helikopterről nézzük meg – mert van, amit egyszerűen csak felülről lehet igazán felfogni. Ahogy elhagytuk Caye Caulkert, és elénk tárult az a tökéletes kék kör az ezernyi árnyalatban játszó tenger közepén, percekig nem szóltunk. Némán bámultuk, hogy ez valóban létezik – nem egy retusált plakát, hanem a valóság. Lentről nyilván más élmény, de fentről valahogy még inkább megérzi az ember, milyen kicsi is ebben a világban.
San Ignacio
maja romok, dzsungel és barlangon átcsorgó patakok
Az utunk végén Belize belső, zöld szívébe utaztunk: San Ignacióba. Itt már dzsungel van mindenhol, a levegő párás, a hangok harsányak – és a történelem szinte tapintható. Felfedeztük a Xunantunich romváros El Castillo piramisát, mintha visszamentünk volna az időben – csak mi, a kövek, meg a bokrok közül kíváncsiskodó leguánok.
Az egyik leglazább és legszórakoztatóbb programunk az volt, amikor hatalmas úszógumikon csorogtunk végig egy hegyi patakon, barlangokon keresztül. A víz lassan vitt előre, a falakról cseppkövek lógtak, néhol teljes sötétség vett körül, máshol áttört a napfény. Olyan érzés volt, mintha egy titkos föld alatti világon haladnánk át – békés, mégis kalandos élmény.
Placencia
kagylóhéjakon épült főutca és karibi kalandok
Placencia teljesen más arcát mutatta Belize-nek, de pont ettől lett igazán izgalmas. Egy nyugodt, mégis lüktető tengerparti városka, ahol a fő attrakció egy 1,2 méter széles és több mint egy kilométer hosszú sétány – a világ legkeskenyebb főutcája. Több mint 30 000 kagylóhéjra épült, eredetileg azért, hogy a helyi püspök könnyebben eljuthasson a templomhoz. Ma viszont már Placencia dobogó szíve: színes boltok, éttermek, galériák szegélyezik, mindenhol karibi zene és illatok – olyan, mint egy végtelen nyári este.
Ami viszont igazán felejthetetlenné tette ezt az állomást, az a víz alatti világ volt. Búvárkodás közben dajkacápák kísértek végig minket, és hatalmas tengeri teknősökkel úszhattunk együtt – szinte túl szép volt ahhoz, hogy elhiggyük, hogy mindez valóság.
