Milyen jó, hogy nem nyáron van karácsony, mert akkor este 9-ig kellene várnunk, hogy végre a fény látszódjon a sötétben.
Úgy tűnik, van valami összefüggés a téli időszak és a sötétben meggyújtott fény között. A karácsonyi ünnep, Jézus születése, a sötétség és világosság valami módon összetartoznak. A vallási ünnepeket azok az emberek is követik, akik nem foglalkoznak spirituális dolgokkal. Magukban a karácsonyt, a szeretet ünnepeként élik meg, míg Húsvét ünnepét, a tavasz üdvözléseként.
Valójában mit ünneplünk karácsonykor? Mi az, ami bennünk megjelenik? A nappalok nagyon rövidek. Még aktívak vagyunk, de már a Nap nem ad az aktivitásunkhoz elég fényt. Nekünk kell fényt vinni a cselekedeteinkhez. Mi is visszahúzódunk. Befelé fordulunk. Nem a tetteink szerint éljük meg magunkat. Az érzéseink, a lelkiségünk válik láthatóvá. Vagy éppen nem láthatóvá. Mert ami a lelkiséget megvilágítja, az nem a külső fény.
Az adventi gyertyák szimbolizálják a belső fényünkhöz vezető utat. Minden egyes gyertya meggyújtása, egy lépés önmagunk felé.
– Az első gyertya, a fizikai testünkről alkotott képet világítja meg. Megmutatja, hogy a test halála, nem jelenti a lélek halálát.
– A második gyertya, a bennünk zajló áramlatokat világítja meg. Megmutatja, hogy milyen módon burjánzott el bennünk az egoizmus, önszeretet, öndicséret. Megmutatja a mértékletességet.
– A harmadik gyertya, a bennünk lévő vad szenvedélyt, az ösztönösséget világítja meg. Megmutatja, hogy az érzéseinket összekeverjük a gondolatokkal és akarunk, mielőtt gondolkodnánk.
– A negyedik gyertya, saját igazi önvalónkat világítja meg. Megmutatja lényünk, érzésektől, félelmektől mentes arcát.
Karácsony estéjén a négy gyertya fénye megmutatja a lélek arcát, a nem látható világ, a magasabb dimenziók világának kapujában.
Hódossy Zsuzsanna – asztroterapeuta – trigon@vipmail.hu