Régóta volt olyan eseményekben, élményekben gazdag nyarunk, mint ebben az évben. Ez részben a szerencsének, részben a családi összefogásnak köszönhető, illetve azoknak a váratlan, spontán történéseknek, amelyeknek híján voltunk az elmúlt két és fél évben.
A rengeteg csodás élmény közül egyet emelnék ki, azt a balatoni nyaralást, ami nyolcadik éve állandó az életünkben a kislányommal és a szüleimmel. Nekik ugyanis nyaralási joguk van egy szállodában, ahová mi is becsatlakoztunk Emmával, így évről-évre ugyanazzal a társasággal, ugyanazokkal a családokkal találkozunk július végén, ami nagyon jó élmény.
Ez a hét a nyárról, a vízről, a Napról és a teljes kikapcsolódásról szólt, ahonnan igyekeztünk kizárni a zavaró történéseket és a nyomasztó gondolatokat.
Emma műugró táborban volt idén nyáron, egy éve jár a Toronymagas Műugró Egyesületbe, és az ott szerzett tudását boldogan gyakorolta. Amint visszatértünk, még sok program várt, elsősorban barátokkal, osztálytársakkal való találkozók, illetve felkészülés a következő tanévre.
Nekem az ősz egy júniusban bemutatott darab továbbjátszásával folytatódik, az RS9 Színházban megy Felvidéki Judit és Keller Zsuzsa darabja, a Toprongyozó, ami a kilencvenes évek Magyarországán játszódik, és az utóbbi évek leginspiratívabb, legjobb munkájaként tartom számon.
Csodás a színészcsapat, valamennyi alkotó, és óriási élmény volt az író-rendező Felvidéki Judittal dolgozni.
Szabadúszóként nem sokat tudok a jövőről, de az elmúlt évek bezártsága után mindenképp valamiféle felszabadulás jön. Aktívan kell benne részt venni, mozgósítva minden kreatív energiát, de úgy érzem, minden nehézség ellenére, hogy ha megtaláljuk egymást, hasonlóan gondolkodó, tennivágyó emberek és alkotók, akkor a hátrányból is képesek leszünk erényt kovácsolni.