A Lábas Viki, Törőcsik Kristóf és Füstös Bálint alapította Margaret Island az egyik legsikeresebb pályakezdő zenekar a hazai könnyűzenei palettán. 2017 tavaszán, mindössze három éves fennállásukat követően születésnapjukat Budapest legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén, a Budapest Parkban ünnepelték meg – több mint négyezer rajongóval együtt-, most pedig, 2018. május 3-án ismét ők nyitották meg a Park idei szezonját.
- Nemrég megszereztétek a Junior Artisjus-díjat, ami az egyik legrangosabb szakmai kitüntetés hazánkban. Mekkora sikernek élitek ezt meg?
Törőcsik Kristóf: Jelenleg hazánkban az ArtisJus-díj a legrangosabb szakmai elismerés, amit szerző kaphat. Így hatalmas megtiszteltetés volt átvenni a Junior ArtisJus-díjat, főleg úgy, hogy hármunk szerzői közössége érdemelte ezt ki. Így hárman kezdtünk el Bálint szobájában dolgozni az első dalainkon és hihetetlen, hogy azóta hova repített minket a közönség és a szakma egyaránt. Tényleg csak végtelen hálát érzünk és felelősséget, hogy még keményebben kell dolgoznunk és fejlődnünk folyamatosan.
- Milyen tervekkel, ötletekkel készültök a nyárra és a fesztiválszezonra?
Füstös Bálint: Szeptemberben fog megjelenni 3. stúdiólemezünk, amin a nyár folyamán is fogunk dolgozni, csiszolgatni a dalokat vagy éppen újakat írni a turnébuszban. Szerencsére a koncertnaptárunk is tele van, így nem fogunk unatkozni idén sem. Ez az év a megújulásról, a nyitottságról és az egymásra való odafigyelésről fog szólni.
- Az új dalotok, ami június elején kerül nyilvánosságra, a Balatonról fog szólni – mi ihlette ezt a nótát és mekkora sikert vártok tőle?
Lábas Viki: Balatoni lány vagyok, ezért volt miből merítkezni. A dal különlegessége az, hogy a közönséget is bevontuk az alkotói folyamatokba, hiszen szópárokat dobtunk be nekik, amelyekből megszavazhatták, mi kerüljön be a dalba – ezek képezik a dal vázát. Így először jött létre a közönség és köztünk egy közös alkotás, amire nagyon büszkék vagyunk. Nem azért zenélünk vagy írunk dalokat, hogy minél sikeresebbek legyünk, hanem azért mert őszintén szeretünk zenélni és ez az életünk, ez a dal pedig mindenképpen örök emlék marad.
- Változott valami a felfogásotokban, ars poeticátokban az egyre nagyobb népszerűségnek köszönhetően?
L.V.: Megmaradtunk ugyanazoknak az egyszerű fiataloknak, akik voltunk. Inkább körülöttünk változtak az emberek vagy a dolgok. A zenénk és mi is addig maradunk hitelesek, ameddig jól megvagyunk egymással és szeretjük azt, amit csinálunk, de ez megvan. A ’kevesebb több’ és az ’egyszerű nagyszerű’ elv még mindig az ars poeticánk, a koncerteken ugyanúgy örömzenélünk a barátainkkal a színpadon, mint korábban, és emberileg sem szálltunk el, sőt, talán még szerényebbek lettünk. 😀
- Milyen hosszú ávú terveitek vannak a magyar zenei piacon? Szeretnétek egy kicsit formálni a közízlésen és az örömzenélés felé terelni a közönséget?
F.B.: Szeretnénk a zenénkkel olyan üzeneteket/gondolatokat közölni, amikben hiszünk. Ilyen például a nyitottság, az egymásra való odafigyelés, a folyamatos változás, a jó önismeret, az őszinteség, tisztaság. Szeretnénk életünk végéig a színpadon maradni és zenélni, dalokat írni, alkotni ebben a közösségben. Ugyanakkor a saját határainkat is szeretnénk feszegetni a továbbiakban, időről időre mélyvízbe dobni magunkat, még többet dolgozni és fejlődni, ha már megkaptuk azt a lehetőséget az emberektől, hogy azt csinálhassuk, amit a világon a legjobban szeretünk.
stúdiófotó: Hencz Péter
Facebook-oldal: https://www.facebook.com/margaretisland/
Olvass bele legújabb magazinunkba!