InfoPont Ajánló Magazin
Szórakozó

Interjú- Koszi Janka

Ha jól tudom, akkor gyermekkorod óta körbevesz a zene és zongorázni, valamint hegedülni is tanultál. A hangszerek után hogy jött, hogy az éneklést választod?

Az éneklés mindig is jelen volt az életemben, igazából a hangszerek jöttek mellé, nem fordítva. A családom népzenével foglalkozott, anyu és apu is zenekarban játszottak, sőt anyukám még a mai napig táncol is. Beleszülettem ebbe a közegbe: sokáig csak népdalokat énekeltem, aztán ezek mellett jött a hegedű, a zongora és még középiskola közben kezdtem feljárni Pestre éneket tanulni, hogy az erős szakmai hátterem is meglegyen ahhoz, hogy igazán jó lehessek. Először klasszikus éneket, aztán jazzt és könnyűzenét tanultam, úgyhogy mindig is ez volt a fő irány. Soha nem akartam komolyabban foglalkozni a hegedűvel vagy a zongorával, ezek inkább csak kiegészítések voltak.

Van olyan zenei stílus, ami a leginkább közel áll hozzád? Amiben a leginkább szeretsz énekelni?

Inkább a poposabb irányt szeretem, de ez így önmagábanegy nagyon tág kategória. A popzene nagyon sok mindent magában foglal: nagyon szeretem például a soult, az R’n’B-t vagy a funkosabb dolgokat és a jazzt is. Igazából, amit most játszunk a zenekarral, az is ezeknek a keveredése, így nehezen emelnék ki csak egyet ezek közül, de azt hiszem, hogy a hangomon, a hangzásunkon ezeket az irányokat azért mind hallani is – egyik legfontosabb közös pontunk a zenekarral az eklektika.

Te írod a dalszövegeidet?

Eddig még nem adtam ki a kezemből saját dalszöveget, mert ilyenkor annyira lemeztelendik az ember, hogy ahhoz tényleg kell egy nagy levegőt venni, hogy megmutassa a világnak, de úgy érzem, már jó úton haladok efelé. Random Trip estéken például már többször is saját szöveggel impróztam. A Senki sem lát című dalunk szövegét Kemény Zsófi írta, nagy megtiszteltetés nekem, hogy együttműködött velünk. Az előző, Hol voltál? című számunkhoz pedig Molnár Tamás írt egy szuper szöveget. Az angol dalainkon Csarnai Borbála szokott dolgozni, de nagyon fontos, hogy bárkivel is dolgozzunk együtt, a kezdetektől szeretek részt venni a szövegírás folyamatában, legyen szó témaválasztásról vagy egy-egy apró részlet csiszolásáról. Fontos, hogy a végén én is magaménak érezzem a végeredményt.

A Senki sem lát című számhoz készült egy videoklip, ami meglehetősen álomszerű lett. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen képi világot jelenítsetek meg?

A Spoon 21 nevű zenekarral dolgoztunk együtt, akik egyébként videókkal és klipek készítésével is foglalkoznak. Közösen ültünk le kitalálni, hogyan kellene vizuálisan is megjeleníteni a dal üzenetét, így született meg ez a teljesen álomszerű világ, amit imádok. Mindenképp szerettem volna, ha ez erőteljes szerepet kap. Ezen kívül Nagy Mikit is muszáj megemlítenünk, aki az utómunkát készítette a rengeteg effekttel, hogy tényleg elégedettek lehessünk a végén.

Terveztek külföld felé is nyitni?

Igen, nagyon szeretnénk menni külföldre, és abba az irányba is építkezni, de ez még a jövő zenéje.Először itthon kell felépítenünk a produkciót és kiépítenünk egy közönségbázist, szóval most ez a legfontosabb célunk – hogy itthon is megismerjenek minket az emberek. Szerencsére rengeteg rádió játssza a dalokat, amiért nagyon hálás vagyok, de mindig az volt az álmom, hogy bejárjam a világot a zenémmel. Remélem ez a lehetőség vár rám. ☺

Van konkrétan olyan területe az életednek, ahonnan a legtöbb inspirációt tudod meríteni?

Nagyon sok helyről tudok meríteni: könyvekből és szinte az összes művészeti irányzatból. Például nagyon szeretem a festészetet, de a tanítást is ide lehet sorolni, hiszen a zenekar mellett éneket is tanítok. Nagyon sok kreatív feladat van az órákon, amiket alkalmazok, és én magam is sokat tanulok a tanítványoktól. Sokat lehet meríteni zenészektől, akikkel együtt dolgozom. Ilyen a Random Trip is, ahol olyan emberekkel hoz össze az élet, akikkel egyébként nem történhetne meg az együttműködés. Most nemrég Dés Lászlóval léptünk fel és fantasztikus élmény volt. Alapvetően igyekszem nyitott lenni mindenre és intenzíven élni az életet: az emberi kapcsolatoktól kezdve gyakorlatilag mindent, ami történik velem, hiszen engem ezek a találkozások inspirálnak a legjobban.

Elismert énektanárnőként is tevékenykedsz: mi az, amit a tanításban szeretsz?

Szeretem látni az embereket, ahogy fejlődnek és kibontakoznak, és jó részese lenni az útjuknak. Itt, a Magyar Hajnal Énekstúdióban pedig egy remek közösség alakult ki mindenféle általunk szervezett programokkal. Igazán jó érzés hatással lenni a diákokra, és inspirálni őket a saját példámmal.

Mi volt életed legnagyobb leckéje, amiből életre szóló tanulságot szereztél?

Sok tanulópénz volt eddig az életemben, amik után végül teljes, 180 fokos változáson mentem keresztül. Például megtanultam azt, hogy hogyan ne rendeljem alá magam valakinek bizonyos szituációkban, erre pedig a művészi pálya rendkívül alkalmas. Fontos, hogy akármilyen helyzetben ki tudjak állni magamért, és ha valamit nem vagy nem úgy szeretnék, akkor azt ki merjem mondani. Régebben voltak ezzel nehézségeim, de tanultam belőlük és most már határozottabban, karakánabban állok hozzá az ilyen helyzetekhez.

Mi az, ami igazán motivál a mindennapokban?

Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy azt csinálhatom, amit nagyon szeretek. Minden nap örülök, hogy kitartottam emellett és nem kötöttem kompromisszumot. Mindig azon voltam, hogy olyan zenét játsszak, ami feltölt, és amit tényleg szeretek, sokat dolgoztam azért, hogy ezt a helyes irányt megtaláljam, és úgy érzem, kutya kötelességem továbbra is ezt vinni előre. Szerintem a boldogság az egyik legfontosabb dolog az életben és az, hogy jól érezzük magunka a bőrünkben. Pontosan ezért mindennap próbálok valami olyan dolgot tenni, amit azelőtt még nem csináltam. Nyitottan állok az új dolgokhoz és próbálok lelkesedni mindenért, ami körülvesz.

Olvass bele legújabb magazinunkba!

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket ( cookie - kat ) használ. Elfogadom Bővebben