Kevés budapesti színház büszkélkedhet annyi “szinkronsztárral”, mint az Újszínház. Ugye kórusban kiáltjuk, ki kölcsönzi magyar hangját: Bruce Willis–nek, Jennifer Aniston–nak vagy Brendan Fraser–nek?
A neves szinkronhangok most a saját arcukat adják, és a saját történetüket mesélik el. Az színészek által megformált karakterek mind jellegzetes figurái, emblematikus karakterei a szinkronstúdiók egykori világának, ahol minden megtörténhet és rendszerint meg is történik.
Albert Péter színműve a szinkronstúdiók világába kalauzolja a nézőt, bekukkantást enged a kulisszák mögé és megmutatja ennek a világnak egy másik, ismeretlen oldalát.
De miért keserédes a HANGEMBEREK műfaja? Mert egy mély valóságtartalmú (rendszerváltás utáni) tipikus magyar történet, mely pártatlanul meséli el a szinkronstúdiók világának elmúlt 25 évét, édes és keserű pillanatait, sok iróniával és humorral, szívbemarkoló tanulságokkal. És talán az is magyar sajátossága, hogy nevetni önmagunkon tudunk a legjobban!