A tél hideg, a kabát vastag, a sál mindig eltűnik – de van valami, ami ilyenkor biztos pont. Egy csésze forró tea. Január 12-én a Forró Tea Napja pont erről szól: megállni egy pillanatra, felmelegedni, és hagyni, hogy egy gőzölgő ital kicsit jobb kedvre derítsen.
A tea igazi világutazó. Kínából indult, aztán ment tovább, amerre csak lehetett, és mindenhol felszedett magára valamit. Van, ahol csendet kér, máshol beszélgetést indít, megint máshol fűszeres, édes vagy mentás lesz. Bárhol isszuk, mindig kicsit olyan, mintha utaznánk – még akkor is, ha épp csak az ablakon túl figyeljük a téli utcát.
Utazás közben a tea különösen jó társ. Egy hosszú városi séta után, amikor az ember már érzi a lábában a kilométereket, vagy egy hegyi kiruccanás végén, amikor a hideg csíp, de a kilátás mindent megér. A tea ilyenkor nemcsak felmelegít, hanem lelassít, mosolyt csal az arcra, és segít megérkezni – fejben is.
És van valami varázslatos abban, ahogyan a tea összehozza az embereket. Sok helyen nem kérdeznek, csak töltenek. Leülsz, megfogod a csészét, és már benne is vagy a pillanatban. Nem kell közös nyelv, elég egy bólintás, egy mosoly, egy újratöltés. Utazóként ezek azok az apró élmények, amelyek később is eszünkbe jutnak.
A Forró Tea Napját nem kell komolyan venni – pont ez benne a jó. Ünnepelheted útközben, egy kis kávézóban, egy pályaudvaron várakozva, vagy otthon, miközben a következő utat tervezed. Egy csésze elég hozzá. Forró, illatos, megnyugtató.
Január 12. tehát nem más, mint egy kedves emlékeztető: lassíts, kortyolj, és engedd, hogy egy csésze tea kicsit messzire vigyen.