A 2025/26-os évadban az idén 15 éves független színházi társulat két nagyon fontos témához nyúl. A Láthatáron Csoport először a modernkori boldogság nyomába ered egy újragondolt buddhista mese segítségével, majd egy transzgenerációs traumát feldolgozó, tabudöntögető előadással várja a nézőket.
A Láthatáron Csoport 15 éve fontos pontja a magyar független színházi életnek. A társulat az idei évadban két új darab bemutatását tervezi, amelyekkel hitvallásukhoz híven céljuk, hogy hozzájáruljanak egy szolidáris magyar társadalom létrejöttéhez. A csoportot vezető Feuer Yvette színész idén két, 30 év alatti alkotóval dolgozik együtt, két vadonatúj kortárs ősbemutató létrejöttén. Hozzátette: fontos, hogy a fiatalabb generáció szemüvegén keresztül vizsgáljunk meg lényeges társadalmi kérdéseket, amik a mindennapjainkra hatással vannak.
Az első premier a Boldogságunk története című felnőttmese, keserédes, mégis felemelő történet egy anya-fiú kapcsolatról. A darab szerzője, Vass Szandi egy buddhista mondát használt fel, és helyezte át a mai Magyarországra. „Mi marad az emberből, ha elveszíti a hitét – önmagában, a világban, a jövőben?” – teszi fel a kérdést a szerző mindannyiunk számára, hisz sokunk mindennapjainak része a társadalmi tehetetlenség, a magány vagy éppen a küzdés a boldogulásért. Vajon mi tesz minket boldoggá, és mit vagyunk hajlandóak megtenni érte?
Az intim környezetben, a valóság és a képzelet határán játszódó Boldogságunk története című előadás merész utazásra hívja a nézőket. A főszerepet Feuer Yvette és Tóth András alakítja, zeneszerző és az előadásban szereplő zenész Takács-Nagy Jázmin, a rendező Siflis Anna, a látványt Molnár Anna jegyzi.
A második premier egy transzgenerációs traumatörténet, amely az egyik legsúlyosabb társadalmi jelenséghez, a családon belüli bántalmazáshoz nyúl. Három nő, három generáció – és mindannyian hasonló trauma elszenvedői, más-más korban. A ZUG munkacímű előadást a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves hallgatója, Korda Bonifác írja, a többértelmű cím a tiszazugi méregkeverő nőkre utal, akik a tiszántúli falvakban követtek el – egyes források szerint ötven, más források szerint akár háromszáz – gyilkosságot 1911 és 1929 között. Az ő történetük adta az ihletet a kortárs ősbemutatóhoz.
Az ősbemutató három szereplője, a nagymama, a menye és az unokája különböző módokon küzdenek meg örökségükkel, indulataikkal, mérgükkel és kiszolgáltatottságukkal, miközben feltárják a család múltját és egymás titkait. Hogyan tudtak akkor és hogyan tudnak most megküzdeni a nők saját párkapcsolaton belüli kiszolgáltatottságukkal, áthagyományozódik-e a múlt, a minta? A NANE szakembereivel végzett interjúk és a tiszazugi történet bizonyos elemeinek felhasználásával a ZUG egyszerre szembesít és kérdez: mit jelent ma család, biztonság, hatalom és túlélés?
A darab decemberben lesz először látható a Szkéné Színházban, Balogh Orsolya, Feuer Yvette és Tarczali Dorina főszereplésével, a rendező Widder Kristóf, a látványtervező Kupás Anna.