Van, aki egyetlen kockával is beéri, más pedig csak akkor áll meg, amikor már az egész tábla elfogyott. Egy dolog azonban biztos: a csokoládé az a finomság, amely generációkat köt össze. Gyerekkori jutalom, titkos nasi egy hosszú munkanap után, ajándék, vigasz vagy éppen egy romantikus este elmaradhatatlan része.
Július 7-én a csokoládéé a főszerep. Nem véletlenül, hiszen kevés édességnek van akkora rajongótábora, mint neki. Étcsokoládé, tejcsokoládé, fehér csokoládé, mogyorós, karamellás, chilis vagy gyümölcsös – szinte lehetetlen felsorolni, hányféle változat létezik.
A csokoládé története több ezer évre nyúlik vissza. Az ősi közép-amerikai kultúrák még keserű, fűszeres italként fogyasztották a kakaóbabot, amely akkoriban igazi kincsnek számított. A ma ismert táblás csokoládé csak jóval később, Európában született meg, és azóta szinte az egész világot meghódította.
Persze a csokoládé nemcsak az ízéről híres. Sokan úgy érzik, egy kis darab képes jobb kedvre deríteni őket egy nehéz nap után. Ebben nem csak a képzelet játszik szerepet: a csokoládé fogyasztása valóban összefüggésbe hozható a jó közérzettel, ezért nem csoda, hogy sokan ösztönösen nyúlnak érte, amikor egy kis kényeztetésre vágynak.
És ha már csokoládé, szinte lehetetlen nem felidézni Gombóc Arthúrt, aki szerint a kerek, a szögletes, a lyukas, a hosszú, a rövid, a töltött és a töltetlen csokoládé egyaránt tökéletes választás. Talán nincs is olyan magyar, aki ne mosolyodna el, amikor eszébe jut a legendás felsorolás.
A csokoládé világnapja akár arra is jó ürügy lehet, hogy egy kicsit lassítsunk. Vegyük elő a kedvenc táblás csokinkat, készítsünk egy bögre forró kakaót vagy nézzünk meg egy régi mesét, amelyet gyerekként annyira szerettünk. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy egy átlagos hétköznapból kellemes emlék legyen.
És most jön a nehéz kérdés: te melyiket választanád? Ét-, tej- vagy fehér csokoládé? Vagy Gombóc Arthúrhoz hasonlóan… egyszerűen az összeset?