Annuska hajléktalan házaspár második gyermekeként született. 2 évvel idősebb nővérét sem a szülők nevelték, gyermekvédelmi gondoskodásban volt ekkor, és Annuskára is ez a jövő várt, hiszen a törvények értelmében gyermek nem élhet az utcán.
A baba egy időre a kórházban maradt, majd Marikát és Karcsit jelölték nevelőszülőknek. Annuska mozgása elmaradt a hasonló korú társaitól: nem emelgette a fejét, nem volt érdeklődő. Nem csoda: a kórház nem megfelelő hely egy csecsemő fejlődésére. De, mint már annyiszor, Marikáéknál pillanatok alatt történnek a csodák: Annus 2 hét alatt behozta a lemaradást, mi több, alig félévesen felállt, 8 hónaposan pedig megtette első apró lépéseit.
Mariákáék folyamatos és szoros kapcsolatban voltak a szakemberekkel, mert Annusnál fejlődési zavarra gyanakodtak. Az óvoda megkezdése előtt kapták meg a diagnózist: Anna ADHD-s. Ennek az állapotnak a jellegzetessége, hogy a gyerekek nehezen tudnak koncentrálni, figyelmetlenek, szétszórtak és állandóan izegnek-mozognak, szaladgálnak. Ráadásul Annuska beszédhibás is, erősen selypít és több hangot rosszul képez. Az óvodai pedagógusok kiválóan értettek Annához: nem elnyomták a mindig aktív kislányt, hanem inkább kihasználták Anna lelkesedését és sok energiáját. Annus imádott napos lenni, segíteni a takarító néninek, öltöztette a pajtásait.
Aztán jött a világjárvány. Az óvodák bezártak, a gyógypedagógiai foglalkozások megszűntek, Anna egy éven keresztül csak otthoni fejlesztésben részesült.
Majd újraindult az élet: Annus utolsó éves óvodás lett.
Az iskolaérettségi vizsgálaton azonban nem volt együttműködő. Fáradt volt, elvonták a figyelmét a zajok, a teszt nem sikerült. A szakemberek nem találták alkalmasnak, hogy normál iskolában kezdje meg a tanulmányait, hanem egy speciális, gyógypedagógia osztályt javasoltak.
De hisz, Annus ennél sokkal többre képes! – kelt ki magából Marika. Ő tudja, hogy igazából a járvány évében elmaradt fejlesztések hiányoznak kislányának. Anyatigrisként küzdött a kislányért.
Az SOS szakemberei mellett véleményt kért óvodapedagógusoktól, logopédusoktól és mozgásfejlesztőktől is. A szakemberek egyetértettek a nevelőszülőkkel, és megszületőben van a megoldás: Anna egy év logopédiai fejlesztést adó iskolaelőkészítőbe fog járni, és emellett heti 4 alkalommal különböző módszerekkel fogják fejleszteni. A fejlesztések eredményeként Anna remélhetőleg jövőre normál osztályban kezdheti meg az iskolát.
Az út azonban nem egyszerű, Marika és Karcsi anyagi problémával szembesült: miből fizetik majd a heti többszöri fejlesztő foglalkozásokat? Hiszen a gyerekek után járó állami támogatás erre már nem elegendő.
Az SOS melléjük állt, vállalva, hogy extra támogatásként finanszírozza Anna fejlesztő foglalkozásait.
Forrás: https://www.sos.hu/anna/