Csodálkozó szempár, önfeledt játék, kirobbanó kacagás. Ki jut ezekről eszünkbe? Ha a gyerekek, valószínűleg nem vagyunk egyedül. De mi lenne vajon, ha ez a tiszta, filter nélküli lét nem csak az ő kiváltságuk lenne? Ha mi, felnőttek is képesek lennénk újra tisztán, szívből élni?
Az évek során számos közegben szocializálódunk és mindegyik tanít valamit arról, hogyan kell, illik, vagy szabad viselkedni. Ez egy teljesen természetes és hasznos folyamat, egészen addig, amíg nem vesszük annyira szigorúan ezeket a kereteket, hogy inkább szűk korlátok, mint hasznos igazodási pontok lesznek.
A kicsikből viszont még hiányzik az erős megfelelési vágy, és a hétköznapi rutin sem szippantotta be őket annyira, hogy közönyösek legyenek az élet apró csodái iránt. A jó hír, hogy mindnyájunkban ott él a belső gyermek, akire odafigyelve könnyedebben vehetjük a „felnőttködést” és megszínesíthetjük hétköznapjainkat akkor is, ha közben felelősségteljes, sikeres életet élünk.
Mire tanítanak bennünket a gyerekek és hogyan alkalmazhatjuk világlátásukat mi is a hétköznapokban?
- Éljünk az „itt és most-ban”: a kicsik nem rágódnak múltbéli hibákon és nem félnek előre a jövő kihívásaitól. Ismerjük fel, hogy minden nap egy új kezdet és merüljünk el az adott pillanatban.
- Legyünk bátrak: számukra ismeretlen a kudarcoktól és a visszautasítástól való félelem, reménnyel és elhivatottsággal vágnak bele minden új dologba. Forduljunk a kis hősökhöz inspirációért, ha bátorításra van szükségünk.
- Bocsássunk meg könnyedén: a gyerekek gyakran vesznek össze legjobb barátaikkal is, de soha nem tart sokáig a harag. Próbáljuk ki a megbocsátás felszabadító voltát.
- Merjük kimutatni érzéseinket: kicsiként még páncélok és játszmák nélkül fejezzük ki, mi zajlik éppen bennünk. Vessük le álarcainkat és tapasztaljuk meg, milyen erőssé tesz a sebezhetőség.
- Legyünk őszinték: a manók „szerkesztés” nélkül, azonnal publikálnak, kendőzetlenül és természetesen, miközben mégsem bántóak. Fejezzük ki magunkat mi is egyenesen, burkolt célzások nélkül és figyeljük meg, hogy tisztulnak le kapcsolataink.
- Használjuk a fantáziánkat: a gyerekek szinte folyamatosan és szabadon alkotnak, gyakran egészen új világokat. Felnőttként is bármikor visszatérhetünk egy elfeledett hobbyhoz vagy kereshetünk újat, felébresztve kreativitásunkat.
- Nevessünk minden nap: kicsiként mindig találtunk okot a mókára, amiről később sem kell lemondanunk. Csempésszük könnyedséget és több mosolyt az életünkbe; ezek az apró momentumok elengedhetetlenek a tartós boldogság érdekében.
A fenti sorokat olvasva lehet, hogy felmerül bennünk: „na jó, de az én pozíciómban/ az én családomban/ az én teendőim mellett, mégis hogyan?!” Pedig ehhez nem szükséges fenekestül felforgatni az életünket. Csupán amikor úgy érezzük, már megint túl komolyan vennénk önmagunkat, fogjuk kézen belső gyerekünket és pillantsunk rá a helyzetre az ő szemével is. A nyár kiváló alkalom erre.
Zubány Emese
Pszichológus, ThetaHealing konzulens
Zubany.emese@thetherapy.hu
+36 20387 6394
Olvass bele legújabb magazinunkba!