Többnyire igyekszünk racionálisan meghozni a döntéseinket, mégis szinte lehetetlen kizárni a tudatalatti illetve érzelmi befolyásainkat. Az emberi agy a gyors döntéshozatalra specializálódott viszonylag kevés információ alapján, mert hosszútávon ez okozta a faj túlélését. A való világ bonyolultsága arra kényszerít minket, hogy a valóság egyszerűsített modelljét szerkesszük meg. Ebből következik, hogy az eltérő személyek ugyanazon dolog más-más oldalát veszik észre.
Sok előre megírt recept és teória van a sikerre, de az egyik és talán a legfontosabb, hogy szabaduljunk meg azoktól a dolgoktól, szokásoktól amelyek nem működtek a múltban! Engedjük el azokat a barátokat, kapcsolatokat, akik már nem építenek minket, amelyek több energiát vesznek el tőlünk, mintsem adnának! Egy méltán híres motivációs tréner, Jim Rohn idézi a következő sorokat: „Annak az 5 embernek válunk az átlagává, akivel a legtöbb időt töltjük.“ A közvetlen környezetünkben lévő emberek befolyásolnak minket a legjobban és azok a szokások határozzák meg a jövőnket, amiket most a jelenünkben teszünk vagy épp elkezdünk. A kapcsolatainkban érdemes feltenni a kérdést; vajon a másik fél is olyan ambiciózus mint mi vagyunk, a vele töltött időben motiváljuk, bátorítjuk egymást vagy épp az ellenezője, és ahelyett, hogy együtt fejlődnénk inkább csak távolabb kerülünk az álmainktól?
Sokan vannak, akit barátnak hiszünk, mégis csupán addig kedvesek velünk, míg a létra ugyanazon a fokán állunk mint ő. A féltékenység egy teljesen természetes emberi érzés. Viszont van az egészséges fajta, ami fejlődésre késztet minket, arra, hogy jobbá váljunk és van az, amely merő kisebbségi komplexusból és önbizalomhiányból fakad, amikor azt kívánjuk, hogy a másiknak is ugyanolyan rossz legyen, mint nekünk. Valószínűleg mindenki érezte már mindkettőt. Gondoljunk csak a csilli-villi Facebook postokra; amikor a régi osztálytárs első öt szuperhappy, földi paradicsomban nyaralós, porchét-vezetős vagy csókolózós fotóján még együtt örülünk a boldogságának, aztán a 10. után egyre jobban kezd minket idegesíteni a dolog. Pszichológusok százai vizsgálják a közösségi média ezen hatását az emberi elmére és megnyugtatásul mondom, hogy ez egy igen gyakori és általános reakció.
Felesleges, hogy lelkiismeret furdalást érezzünk emiatt, csupán ne adjunk teret és energiát hosszútávon ezeknek a negatív gondolatoknak! Fordítsuk ezeket az erőket inkább pozitív irányba, tegyen még kitartóbbá minket a célunkhoz vezető utunkon. Alakítsunk ki új, hasznos és egészséges szokásokat, képezzük magunkat, csatlakozzunk olyan csoportokhoz, ahol inspirálódhatunk! Írjunk listát, melyek a fontos dolgot számunkra és mit kell tennünk ahhoz, hogy valóra váltsuk őket! Türelmesen, lépésről-lépésre haladjunk! A változtatáshoz, időről-időre, őszintén nézzük végig az emberi kapcsolatainkat! Csoportosítsuk, melyek azok a programok, amelyeket egy-egy emberrel lehet és érdemes csinálni, és melyek azok a témák, amelyekben bölcs dolog meghallgatni a tanácsukat. „Sose azt nézd először, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja.“ tartja a mondás.
A címre visszatérve, a szívünknek már így is van elég dolga, azzal, hogy a sok vért ide-oda keringtesse, úgyhogy őt jobb ha kihagyjuk a döntéshozatalból, viszont pozitív életszemlélettel, tudatosan megválasztott barátokkal és szokásokkal egyre tisztábban fogjuk látni merre vezet az út a saját sikerünk felé.
Olvass bele legújabb magazinunkba!