Szórakozó
Miért nem növik ki a férfiak a képregény mániájukat?
  • 2019. szeptember 3.

Mindenki ismer a környezetében olyan felnőttet, akinek van képregénygyűjteménye, olykor olvas is belőle, de mindenképpen kincsként őrzi a Pókember, a Superman vagy akár a Donald kacsás képregényeit. Ezek a felnőttek általában férfiak. Vajon miért és honnan jön ez a képregény őrület, hogy nem tudnak kinőni belőle a fiúk, és érdekes téma, hogy nők esetében jellemzően miért nem fordul elő.

Első képregényélményem a Kockás újság volt, amelyben volt Pif és Herkules, Rahan, meg az a szellemlény, akinek már a nevét sem tudom. Tíz évvel később született öcsémnek már volt Batman és Transformers, de olvasott Garfieldot és Donald kacsát is. Az én Kockásaim is megvannak még valahol, néha elő is vesszük őket gyerekeimmel, de korántsem élveznek olyan megbecsülést, mint Batman-ék. Az ok, hogy miért ragad meg sok fiúban ennyire a képregény és tart imádatuk felnőttkorukban is, talán gyerekkorukban, és az olvasási szokások fejlődésében kereshető. A lányok és fiúk olvasási szokásai alapvetően különböznek.

Megfigyelhető, hogy több lány olvas, mint fiú. Hogy a fiú gyerekekben a megfelelő olvasási szokások miért nem alakulnak ki, mint a lányoknál, egyáltalán nem genetikai kérdés. A válasz az olvasás tárgyában keresendő. A fiúk kalandregényt, akcióval kevert történeteket szeretnek, míg a lányok olvasmányai között finomabb, érzelmesebb dolgok találhatóak, amelyek barátsággal, féltékenységgel, akár szülők válásával kapcsolatos érzéseket tárgyalnak – mindazt, amivel egy kisgyerek élete során szembesül. A fiúk kevésbé érzelgősek, esetükben az érzelmek nem játszanak ugyanolyan komoly szerepet, hiszen ezt sugallja a társadalom is. „Egy fiú nem sír. Egy fiú nem érzelgősködhet.” –  mondja még ma is legszűkebb környezetünk, a család, és az iskola. Egy fiú legyen kemény, oldja meg a problémákat, boldoguljon, ő a családfenntartó, ő valójában egy hős.

Így történhet, hogy egy érzelmekkel fűtött történet olvasásakor a fiúk azt laposabbnak érzik, hamarabb elvesztik érdeklődésüket. A képregény ezzel szemben akciót és kalandot ígér, tréfálkozást, csibészkedést, hőstetteket tartalmaz, de mindenképpen olyan tartalma van, amely mély, elgondolkodtató eseményeket nem, avagy ritkán hordoz magában. Ha gyerekkorban nem alakul ki az igény a tartalmasabb mondanivalókra, amelyet akár fiúregényekben is találhatunk, az később már nem alakul ki. Aki képregényhez szokik gyerekkorában, az később sem fog elkezdeni vastag könyveket olvasni.

Vajon miért van a képregényeknek ekkora varázsa, felnőtt korban is? Felnőtt-e igazából az az ember, aki képregényt olvas? Vagy megmaradt gyereknek? A felnőttek, amikor képregényt vesznek a kezükbe, gyerekkoruk egy darabját hozzák felszínre valójában. Minden fiú csodálja Superman izmait, képességeit, Batman mobilját, szerkentyűit, bázisát, nincs férfi, aki ne szeretne legtitkosabb álmaiban Flash, a Villám vagy Pókember lenni.

Ez a vágy aztán dédelgetett titkuk lesz, és elkíséri őket felnőtt korukban is, hogy a képregényeken keresztül megmentsék a gyengéket, szívük hölgyét és megéljék azt, amire valójában nem képesek.

happy wheels