Jó kérdés. Van, aki kapásból tudja, hogy igen, ilyenkor hangzik el a „teljes önmegvalósításban
vagyok”-kifejezés, de persze többségben vannak, akik azért rengeteget tűnődnek ezen a témán.
Mindannyiunk számára fontos kérdés az önmegvalósítás, viszont nem mindenki fektet annyi energiát bele, mint amennyire szükség lenne.
Na de mennyire lenne szükség?
Annyi energiát érdemes magunkba fektetni, amennyit csak tudunk, persze mindezt úgy, hogy ne a környezetünk rovására menjen az energiabefektetés, hiszen nem önző módon kell magunkkal foglalkozni, hanem tudatosan. Persze itt a nyár, ilyenkor az ember szereti elereszteni magát és egy kicsit élveznia semmivel sem foglalkozást, azonban lehet, hogy épp a szabadság idejében kéne belevágni önmagunk felfedezésébe és megtalálni a számunkra fontos dolgokat az életben. Amikor az ember nekivág a nagyvilágnak és kimondja, hogy most márpedig felfedezi önmagát, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy elmenekül a problémái elől, de ha tényleg odafigyel magára és a külvilágra, akkor nagyon jelentős belső utazáson mehet keresztül. Ennek hatására tisztábban láthatja a számára fontos, megvalósítandó dolgokat, ami a lehető legjobb indítás lehet a kitűzött cél felé.
Az is előfordulhat, hogy a pihenés közben azon kapjuk magunkat, hogy végre nem kell a munkával
és minden egyéb stresszelő dologgal foglalkoznunk, hanem nyugodtan átgondolhatjuk a jelenlegi élethelyzetünket. Ez nagyon jó, ugyanis mindig találunk valami megoldandó ügyet magunkkal kapcsolatban és pont ilyen ‘ügy’ az önmegvalósítás is. Ez egy elég tág fogalom, mert az élet minden területén megvalósíthatunk kisebb-nagyobb célokat, legyen az karrier, párkapcsolat, tanulás, hobbi vagy bármi, amiben szeretnénk élvezettel elmerülni
és önmagunkat adni.
De mi is kell ehhez?
A legfontosabb: a bátorság. Merjük magunknak belátni, hogy melyik az a terület, amiben nem biztos, hogy magunkat adjuk. Majd vizsgáljuk meg, hogy ezzel rendben vagyunk-e? Aztán kezdjünk el cselekedni! Nagyon fontos, hogy bátran cselekedjünk, hiszen a saját jóllétünkről van szó, azt pedig már mind tudjuk, hogy ezen csak mi tudunk változtatni.
Vegyünk egy párkapcsolati ‘önmegvalósítós’ példát: „Volt időm átgondolni a párommal való helyzetünket és rájöttem, hogy nem adom teljesen önmagam a kapcsolatban, inkább próbálok megfelelni neki, mert ő így szeret és félek, hogyha megtudja, másmilyen is tudok lenni, akkor nem fog már szeretni. Emiatt feszült vagyok és érzem, hogy tennem kell valamit, mert szeretném jól érezni magam.”
Jelen esetben kockázatos önmagunkat adni, mert akkor megbántódhat a másik. Ettől szoktunk leginkább félni, de ha nem vállaljuk fel a valódi énünket és nem valósítjuk meg a bennünk élő igazi
ÉN-t,akkor bizony magunkat fogjuk bántani. Sokszor nem is gondolnánk, de rengeteg betegség is így alakul ki. Nem mernek az emberek magukért lépéseket tenni, a felhalmozott feszültség pedig betegség formájában nyilvánul meg. Ezért kell bátornak lennünk és nem a másik helyett gondolkodnunk: tegyük meg magunknak azt a szívességet, hogy hallgatunk a belső késztetésünkre és minden energiánkat összeszedve, egyszerűen cselekszünk a célunk és magunk érdekében.
További cikkek:
Olvass bele legújabb magazinunkba!