Életmód
Kevesebb mobilozás – több figyelem!
  • 2019. június 29.

Korunk technikai fejlődése nagyszerű megoldásokat nyújt a mindennapi életvitel megkönnyítésére és az információ áramlás meggyorsítására, viszont komoly hatással van az emberek viselkedésére is. Gondoljunk csak bele, szinte mindenki zsebében van egy korábban asztali számítógép teljesítményével felérő apró eszköz, amin mindent el tudunk intézni. Ez valóban egy remek dolog, sok időt megspórolhatunk vele, viszont még többet el is pocsékolhatunk.

Mégis hogyan?
Úgy, hogy észrevétlenül folyamatosan rápillantunk vagy böngészünk a telefonon. Egyes kutatások szerint, akár napi 100-150 alkalommal is elővesszük a mobilunkat, és ebből csak néhány alkalommal hozunk róla tudatos döntést. A legtöbb esetben rutinból kerül elő a telefon és olyan, mintha kezdene ösztönné válni a telefonra figyelés. Mindez nem is annyira meglepő, ugyanis az alkalmazásfejlesztők komoly összegeket fordítanak felhasználói viselkedéselemzésre, valamint arra, hogy fontosnak érezzük megnyitni az alkalmazásukat. A közvetlen környezetünkben is érzékeljük ennek sikerességét, hiszen szembetűnő, mennyi ember ül/áll/sétál lehajtott fejjel mobilozva. Egy átlagos amerikai felnőtt a felmérések szerint nagyjából 2-3 órát nyomkodja a telefonját naponta. Ez félelmetesen sok elpocsékolt idő és nem hiszem, hogy Európában nagyon más lenne a helyzet. Ha egy mai fiatal élete végéig használja majd a mobilját, akkor az azt jelenti, hogy akár 5-6 évet simán elmobilozik az életéből.

Úgy tehetnek minket függővé ezek az alkalmazások, hogy elveszik a gondolkodásunk merengés, bambulás fázisát. Ilyenkor úgy érezhetjük unatkozunk, nem csinálunk semmit, pedig nagyon fontos események folynak a háttérben! A merengés fázisában dolgozzuk fel a velünk történteket, ilyenkor áll össze a kép, tisztulnak le a háttérfolyamatok. Nem csak ezért fontos bambulni, hanem azért is, mert ekkor jöhetnek kreatív ötletek, ihletek és mindenféle hasznos gondolat, ami csak úgy a ”semmiből” tör elő. Érdemes tehát elmélázni és ezzel időt hagyni agyunknak a feldolgozásra.

Ha ezt nem tesszük, és kielégítjük telefonunk figyeleméhségét, akkor ne csodálkozzunk majd, ha idővel romlani kezd a problémamegoldó képességünk és a munkamemóriánk. Sőt, a hangulat negatív irányú változása már rövid időn belül is érzékelhető a sokat mobilozó embereken. Mindez azért is lehet, mert ilyenkor folyamatos készenléti állapotban van a figyelmünk, aminek kimerítő és stresszszint emelő hatása van. Ilyenkor nem csoda, hogy nem tudunk elmélyülni és rendesen odafigyelni lényeges dolgokra.

Legyen gondolatébresztő a jövőre nézve a következő mondat, amit egy ötéves kislány szájából hallottam:
„Apa ritkán játszik velem, mindig a telefonját nyomkodja.”

happy wheels