Szeptember közepén jött ki az Apey & the Pea-vel a harmadik albumotok, a HEX, ami rögtön a Deezer toplistájának első helyére került és az iTunes-on is előkelő helyen végzett. Mennyit dolgoztatok az albumon és mit gondolsz, minek köszönhető a lemez sikere?
Természetesen mielőtt valaki ezeket komolyan venné, ez sajnos nem azt jelenti hogy innentől kezdve aréna turné és a toplisták élén vagyunk (nevet), de minden esetre hízelgő. Erre azért nem tudok még mit válaszolni, mert az undergroundban minimum egy év, amire eljut egy lemez mindenkihez, de az tény, hogy beletettük szívünket-lelkünket, és hogy az eddigi legjobb lemezünk.
Míg a bandával erőteljesebb zenét játszotok, szólóban az akusztikus, érzelmesebb dalok híve vagy. Tudatosan alakítottad a zenei stílusok közötti különbséget?
Nem, teljesen véletlen, felkelek reggelente és néha nem tudom, hogy mit játsszak, illetve hogy ki vagyok, ezért néha rálépek a torzító pedálra, néha meg nem.
A szólókarriered is beindulóban van, hiszen szintén sokadik lemezedként jelenik meg Stranger névre hallgató korongod. A sok munka mellett hogy jut időd a magánéletedre, a családodra?
Nehezen, főleg hogy sokszor egy idegroncs vagyok, de azért próbálom megoldani, és szem előtt tartani, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy egyáltalán azt csinálhatom, amit akarok. Szeretem ezt az egészet.
Beszéljünk kicsit a szólóalbumodról. Minek hatására írtad a dalokat? Volt valaki az életedben, aki múzsaként szolgált a lemezedhez?
Sok múzsám volt természetesen, de szerelemről egyre kevesebbet írok már az utóbbi időben, önmagam keresése általában a fő téma, és az, ami körülvesz. A ‘Stranger’ egy sokkal pozitívabb egész, mint amiket eddig csináltam, de itt most szándékosan nem gondolkoztam túl sokat, nagyjából 4 hét leforgása alatt írtam és rögzítettem az albumot.
Olvass bele legújabb magazinunkba!