InfoPont Ajánló Magazin
InfoPont

Hogyan lett a kokárda egy kalapdíszből, a nemzeti érzelem kifejező eszköze?

A kokárda (szalagrózsa vagy szalagcsillag) eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló, eredetét tekintve főúri ruhadísz. A francia forradalom idején tűnt fel először, ahogy forradalmárok és a velük szimpatizálók tűztek a kalapjukba. A kék-fehér-piros színből álló szalagrózsából (amivel a fehér szalagrózsás királypártiaktól is meg akarták magukat különböztetni), alakult ki a trikolor, a háromszínű francia zászló.

Országszerte népszerű volt a nemzeti színek használata a reformkor idején. Hivatalossá tenni őket az 1832-36. évi országgyűléstől kezdődően törekedtek. A magyar trikolór tömeges feltűnése az 1830-as évekre tehető, amikor az egyre gyakrabban jelent meg a városi polgárőrségek, céhszervezetek, a szaporodó társadalmi szerveződések, nemzeti kaszinók jelképeiben, vagy éppenséggel az országgyűlési követválasztások alkalmával. Végül a március 15-i események hatására vált hivatalossá a magyar trikolor színhármasa (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi)

A hagyomány szerint az első magyar nemzeti színű kokárdát Szendrey Júlia varrta miközben mellette Petőfi a Nemzeti dalt írta: „Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” A forradalom kezdetének estéjén a pesti radikális ifjúság vezérei, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat, amelyeket a kabát hajtókáján vagy a mellrészén, a szív felőli oldalon viseltek.

Az 1848-49. évi szabadságharc bukását követően a Habsburg-hatalom betiltotta a magyar nemzeti szimbólumok használatát. A forradalmi emléknek számító nemzetiszín zászlók, lobogók vagy azok részeinek birtoklását, használatát üldözték és büntették. A 48-as forradalom leverésétől a kiegyezésig senki sem hordhatta. A Kádár-korszakban csupán a nem hivatalos ünnepeken viselt kokárdát nézték rossz szemmel, hiszen abban a függetlenség vagy épp a szovjetellenesség jelképét vélték felfedezni.

A szalagrózsa (kokárda) kör alakú. Már korán megjelent az a szokás, hogy a körrózsához kis pántlikákat erősítettek. Az 1900-as évek elejére rögzült az a forma, amit ma pántlikás kokárdának nevezhetünk. A történelmi kokárda mellett 1848 után elterjedt az úgynevezett „hajlított kokárda,” vagy szalaghal viselete is. Ez egy néhány centisre vágott, egyszerűen meghajlított nemzetiszín szalagcsík. A kokárda elkészítéséhez a vízszintesen sávozott magyar nemzeti zászlót jelképező, piros-fehér-zöld szalagot körbehajlítják, középen összehúzva összevarrják és rendszerint két pántlikát is illesztenek hozzá. Vexillológus (zászlótan) tudósok szerint, hogy ha van pántlikája a kokárdának, akkor kívül piros, belül zöld a szalagrózsa, ha nincs, akkor a heraldikai szabályok szerint kívül kell lennie a zöldnek, belül a pirosnak.

Olvass bele legújabb magazinunkba!

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket ( cookie - kat ) használ. Elfogadom Bővebben