Kult
Filmkritika
  • 2019. szeptember 30.

Bomba robban egy New York-i múzeumban, ami számos halálos áldozatot követel. A 13 esztendős Theo (Oakes Fegley) édesanyjával ellentétben túléli és magával visz a romok alól egy festményt, az Aranypintyet. Mint ahogy az lenni szokott, árva gyermekként nincs egyszerű dolga a fiúnak, aki az őt ért veszteséget és elhanyagoltságot különféle alvilági módokon igyekszik feldolgozni. Egyedül a magával hozott kép, az Aranypinty jelent számára bármiféle stabilitást, és azt igyekszik is minden körülmények között magánál tartani.

 

 

 
Egy fiú útja, amint keresi magát

A történet egészen komplex, és tulajdonképpen minden eszköz adott ahhoz, hogy egy mélyen rétegezett drámának legyünk fül- és szemtanúi: a főszereplő Theo traumáinak következményeitől eljutunk egy antik hamisítási ügyletig, amibe még némi drogdílerkedést is beleszőtt a rendező, John Crowley (Boy A, Brooklyn). Ez a fajta összetettség, ha jól nyúlnak hozzá és nem viszik túlzásba a szálak futtatását, még jót is tehet a közel két és félórás mozinak. Crowley igyekszik tisztességgel véghezvinni ezt a szálat, de ezúttal túl nagy fába vágta a fejszéjét. Sajnos az események összekuszálódnak, nincsen rendszere az egyébként komoly filozófiai és érzelmi témákat érintő flashbackeknek. Aztán Theo az apjához kerül, egyúttal a jelenbe is kikacsintunk. Ezen felül Boris (Finn Wolfhard) megérkezik Theo életébe, aki társként funckionál a fiú nehéz napjai alatt, szoros barátság alakul ki köztük, mely valamelyest segíti a felépülését, illetve a közös pillanatok nem utolsó sorban tartogatnak egy pár vicces jelenetet is.

Ne menjünk el a színészi gárda mellett sem: Nicole Kidman csodás anyukát játszik, Ansel Elgort (a felnőtt Theo) is fantasztikus teljesitményt nyújt, a gyermekkori főhőst játszó Oakes Fegley alakításának köszönhetően pár könnycseppet is letörölhetünk, annyira hiteles a játéka.

Összességében nem rossz film az Aranypinty, sőt. Ne várjuk, hogy sikerül kibogoznunk milyen műfajban került megrendezésre a mozi és mi a fő gerince a minden kétséget kizáróan mély lelki élményt adó múvinak. De az is lehet, ez az a fajta zavarodottság szándékos, amit Crowley kelteni szeretne a nézőkben is?

A kérdés nyitott, és a nézőkre van bízva.

Értékelés:

-Golács Réka Emese-

happy wheels