A szolidaritásról
„Lacan írta le azt, amit még maga Freud sem mert végigondolni, hogy a transzferencia vége az a felismerés, hogy valójában abszolút senki nem tud semmit.
Ha ráébredünk erre a valóságra, akkor esély nyílik arra, hogy, mint egyenlő, emnacipált emberek összefogjunk valódi szolidaritásban, felebaráti szeretetben. Amíg ez a felismerés nemszületik meg bennünk, mindig jöhet valaki, aki hatalmat szerez és kinevezi magát tudónak. Ez azért lehetséges, mert az a tudat, hogy senki nem tud semmit, végtelenül kellemetlen, tehát ezerszer inkább odaadjuk magunkat egy demagógnak, egy határozottnak, egy agresszornak mint hogy felvállaljuk a felelősséget önmagunkért és egymásért. Ahol emberek együtt vannak, ott lehetőségük volna, hogy élvezzék az életet és egymás társaságát. Ha nem élvezik, akkor miért nem?
Mire kellene rájönni ahhoz, hogy kooperáljunk? Okosság? Intelligencia? Empátia? Miért nem volt nagyobb szolidaritás Geréb Ágival? Hogy állt össze mégis az ‚56-os forradalom? Ott hogy született meg a szolidaritás? Mi kell ahhoz, hogy 6 millió nő tüntessen a világon egy napon? Néha a szolidaritás eszméje futótűzként terjed, máskor kialszik a még a szikra is.” F.A.
www.facebook.com/feldmarintezet | www.feldmarintezet.hu
Olvass bele legújabb magazinunkba!